Századok – 1919-1920

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Széchenyi István elkobzott iratai 225

széchenyi istván elkobzott iratai. 237 Gondosan összevetettem Széchenyi e kéziratatát, a melyen saját feljegyzései szerint 1857 ápriltől novemberig -dolgozott, a »Blick«-kel s arra az eredményre jutottam, hogy a Blick anyagának egy része ebből a kézirati műből lőn merítve. Bachék Rückblick-jének megjelenése 1857 novemberében kapóra jött mintegy Széchenyinek, hogy ennek az épen elkészült nagy magyar munkának valami gyakorlati hasznát láthassa. Mert arra, hogy ezt a kézirati nagy művet úgy a hogyan megírta, kiadja, bizonyára álmában sem gondolt Széchenyi. S tán nem letisztázás végett volt e kézirat Kiss Mártonnál, a kinél a bécsi rendőrség lefoglalta, hanem inkább elrejtés czéljából. Főként e kéziratra támaszkodik b. Mecséry rendőrminiszter ama föntebb említett észrevétele, hogy nem volt volna igazolatlan Széchenyi ellen politikai pört indítani. E nagy mű s a Béla fiához intézett szép intelmek megírása után jutott kezébe Széchenyinek a Bach-féle Rückblick s nyomban ennek megczáfolásához látott. De alig lőn készen a híres Blickkel, jónak látta egy hosszabb dolgozatban azok ellen a rágalmak ellen kelni ki, a melyeket a megfizetett osztrák félhivatalos sajtó Magyarországról s a magyar érdekeket védő, velünk rokonszenvező körökről terjesztett. Ez az értekezés »Die Presse in Oesterreich« czímet visel ; benne Széchenyi maró sarcasmussal és néha geniális gorombasággal teszi tönkre Zangot, a »Presse« szerkesztő-tulajdonosát, e bérencz-tollat és tollbérlőt a hozzá hasonlókkal. A dolgozat csak tisztázott példányban lőn Döblingben lefoglalva s a fogalmazvány nincs meg. De az egész irály, a rhapsodikus modor, a példálódzások, az anekdoták stb. mind hangosan szólnak Széchenyink szerzősége mellett. Sokkal értékesebb e dolgozatnál Széchenyi utolsó nagyobbacska műve, németül, mely a lefoglalt iratok közt Széchenyi fogalmazatában is, sajtókész tisztázatban is megvan. Czíme : »Disharmonie und Blindheit, eine Diatribe, Thapsodisch und in Eile skizziert«. íratott i860 legelején ; még i860 februárjában dolgozott a szerző rajta, mert említi a Times-nek egy, a magyar ügyekkel foglalkozó czikkét i860 febr. 3-ikáról. A mű irányára jellemzők a bevezető sorok. »Ha az ember — mondja Széchenyi — osztrák állapotokkal foglalkozik, lehetetlen illőbb czímlapot adnia munkájának, mint összhangtalanság és Vakság. Mert ez a két szó jellemzi az osztrák politikát és politikusokat.« A mű gondolata azon deprimáló benyomás alatt támadt, mely Széchenyi s a vele érintkező magyarok és alkotmányos érzésű conservativ-