Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Goos; Roderich: Das Wiener Kabinett und die Entstehung des Weltkrieges. Ism. Patek Ferencz 181

183 TÖRTÉNETI IRODALOM. 172 tózkodó formában, többnyire jegyzetben, bár néha ezek is sokat árulnak el, mint az a jegyzet, a melyben gróf Szögyénynek, a berlini »koros« osztrák-magyar nagykövetnek superlativusokban mozgó jelzőit állítja össze. (34. 1. 1. jegyz.) Annál nagyobb súlylyal esnek latba azok a ritka esetek, melyekben a szerző egyegy consequentiát von le a közölt anyagból, mint a 112—13. lapokon, hol megállapítja, hogy a német császári kormánynak csak akkor volt módjában a Belgrádban átnyújtott demarche szövegével megismerkednie, a midőn már lehetetlenség volt annak megváltoztatása érdekében a bécsi kabinettet befolyásolnia. A mi a könyv eredményeit illeti, azok nagyjából minden újságolvasó ember előtt ismeretesek. Az eredmény tudvalevően az, hogy a Szerbia elleni energikus fellépés első sorban gróf Berchtold kezdeményezése, a kivel szemben gróf Tisza István az, a ki a béke fenntartása mellett veti latba befolyását, úgy a démarche ügyében tartott közös ministertanácson, mint az uralkodóhoz eljuttatott külön memorandumában, a mely legtöbb lapunkban legújabban fordításban is megjelent. Ezek után szinte érthetetlen, hogyan engedhette meg a magyar kormány oly közvélemény mesterséges kialakulását, mely Tiszát jelölte meg a katonai fellépés követelőjeként, s a háborút a nemzet háborújának. Hogy a külföldön még az entente nem barátságos köreiben is mennyivel tisztábban látták a valódi helyzetet, mutatja a párisi osztrák-magyar nagykövetnek, gróf Szécsennek — a ki különben a könyv nyomán egyik legderekabb diplomatánknak mutatkozik — 1914 július 18-án kelt jelentése (80. 1.), a mely szerint Tiszának a szerb ügyben mondott képviselőházi beszéde határozottan jó benyomást keltett. Tisza szerepe tehát teljesen tisztázott ezeknek az adatoknak az alapján, de tisztázott a magyar nemzeté is, mert hiszen Tisza a nemzet nevében tartja fenn különvéleményét. Meglepő némileg az, hogy a katonai tényezők befolyása úgy a ministertanácson, mint különben, legalább a közölt iratok alapján, alig mutatkozik. Ellenben meglehetősen harczias magatartást mutatnak a közös külügyministerium kideríthetetlen nemzetiségű főtisztviselői, mint Matscheko és Musulin bárók. A magyar főtisztviselők közül Forgách gróf az, a ki a közlemények alapján a háborús pártiak közé számíthatónak látszik. Ügy tetszik, neki tulajdonítja a belgrádi démarche kemény hangját és rideg formáit Sassanov, az orosz külügyminister is. (Gróf Szápáry pétervári nagykövet, július 24-ről.) Teljesen érthetetlen azonban gróf Szögyény berlini nagykövetünk szerepe, a ki a maga jelentéseiben a birodalmi kormányt rendkívül harcziasnak tünteti fel, holott az egyéb eredetű adatok