Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Budapesti Szemle - 94

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. meghagyta, hogy az egyházi államot és a Matild-féle örökséget vissza kell adni a pápának, és hogy a pápa felségjogait ismerjék el Ancona és Ravenna felett. Sicilia birtokát pedig hűbérül vegyék a pápától, hódolva neki, mint a többi keresztény királyok. így Henrik végrendeletében, hogy megmentse fia számára a megmenthetöt, maga adja fel összes világpolitikai terveit. Nagy és erős egyéniség volt, »a ki — mint Bryce mondja — atyjának keménységét, annak nagylelkűsége nélkül örökölte«. Nem csinált érzelmi politikát, hanem mindig a birodalom és családja nagyságának és hatalmának növelését tartotta szem előtt és a szerint cselekedett kíméletlenül. Ezért mondja róla Freisingi Ottó : »Henrik ... a római egyházzal szemben mindig zsarnokul viselkedett.« (Középkori Krónikások. XII—XIV. 368.1.) Haller nagy tárgyszeretettel párosult lelkiismeretességgel állítja elénk VI. Henrik alakját. Nem követi mindenben előzőit, de természetszerűleg nem merül bele a kritikus kérdések megvitatásába, csak a jegyzetben utal rájuk. Különösen a veronai találkozás körülményeinek megítélésében tér el előzőinek, köztük Loserthnek felfogásától. Szerinte épen e találkozás eredménye volt Henrik eljegyzése Konstantiával, mert a pápának ekkor érdekében állott, hogy Frigyes és a siciliai király békében éljenek egymással, hogy mindketten segítsék az egyházi államban a rend helyreállításában. (V. ö. I. Haller : »Heinrich VI. und die römische Kirche«. Mitt, des Inst, für öst. Gesch. XXXV. 385—-454- П.) Műve bevezetésében némi szemrehányással említi, hogy a mai közönség nem fordul azzal a szeretettel és érdeklődéssel a császárkor alakjai és eseményei felé, mint félszázad előtt. Pedig a mai németség azokat a gondolatokat és czélokat valósította meg vagy igyekszik megvalósítani, melyekért annak idején a császárok és nem utolsónak VI. Henrik küzdött. Tóth László. Folyóiratszemle. Budapesti Hirlap. 1918. 290. sz. Takáts Sándor : Régi újsághírek. A török hódoltság idejében szokásos hírhordásról ír. Jóiramú lovakon száguldva vitték a leveleket ; s a levelek kézről-kézre jártak. A bennök levő hírek szájról fülre szálltak. — 1919- 3- sz. Takáts Sándor : A régi kocsi és a hökös. A ló- és lótenyésztésre vonatkozó adatok a XVI. és XVII. századból a ló és szekér elnevezését illető sok elfeledett magyar szót közöl. — 25. sz. Takáts Sándor : A jegyruha. XVII. századbeli művelődéstörténeti adatok a jegyruháról, melylyel a lányok hozományát nevezték azon időben. Budapesti Szemle. 1918. október. Fraknói Vilmos : V. László gyermeksége és uralkodása. Két fejezetben foglalja össze a történet