Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Haller; J.: Kaiser Heinrich VI. Ism. Tóth László 91

5S TÖRTÉNETI IRODALOM. urává lett Németországban és hozzáfoghatott világpolitikai terveinek megvalósításához. Mielőtt elindult volna második siciliai hadjáratára, Leccei Tankréd meghalt. A siciliaiak második fiát kikiáltották ugyan királynak, de a császár érkeztének hírére a legtöbben siettek neki hódolni. Űtja Délitálián át nem ütközött katonai akadályokba és 1194 november 24-én diadalmenetben bevonult Palermóba. Hátra volt még a probléma nehezebb részének megoldása, előnyös megegyezés a pápával. III. Cœlestin nem mutatkozott hajlandónak Henrikkel tárgyalásokat kezdeni. Henrik tehát egy ügyes diplomatiai fogással élt, hogy a kibékülés útját egyengesse. iit)5 húsvétján egy nagyarányú keresztes hadjárat megindítását adta a világ tudtára. Ekkor már a pápa sem zárkózhatott el a kibékiilési tárgyalások elől. De Henrik először a német nagyokkal akarta nagyszabású tervét megismertetni és elfogadtatni. Arra akarta rábírni a német fejedelmeket, hogy ismerjék el a Staufok örökösödééi jogát a választási eljárás mellőzésével. Ennek ellenében б elismeri a birodalmi hűbérek örökölhetőségét és az egyháziaknak biztosítja a szabad rendelkezési jogot hagyatékuk felett. A német fejedelmek nagy többséggel el is fogadták Henrik propositióját, mire a császár Itáliába ment, hogy a pápát megnyerje terveinek. A tárgyalások 1196 őszén folytak Rómában a legnagyobb titokban. Forrásokból csak annyit tudhatunk, hogy Henrik a pápát rá akarta venni a világi birtokokról való lemondásra a birodalom leggazdagabb javadalmainak élvezete ellenében és fiának megkoronáztatását kérte. Ennek ellenében hajlandó volt arra, a mi ellen a császárok annyit küzdöttek, a birodalmat a pápától egy aranyalma jelképében hübérül venni. Ez biztosította volna a pápaság számára a tartós békét, de ezt a nyugalmat drágán, hatalmának és befolyásának megszűnésével fizette volna meg. A tárgyalások egy darabig sikerrel is kecsegtettek, de végül is meghiúsultak a kúria ellenállásán. A császár nem adta fel tervét, csak jobb időkre halasztotta, a mikor majd neki megfelelő egyéniség ül a pápai trónon. A német nagyok megválasztották fiát és ő tovább folytatta előkészületeit a keresztes hadjáratra. Nagy politikai siker volt a császári tekintély emelésére, hogy a cziprusi király és az arméniai fejedelem, mint hűbérurokat elismerték. A byzanci császárság is szövetségese lett. A császár ellenségei mindent elkövettek, hog}' terveit keresztezzék. 1197 májusában közvetlen környezetében lévő egyének összeesküvést szőttek élete ellen, a melynek következményei elől a császárt csak a Messinába való futás mentette meg. Kegyetlen bosszú következett az összeesküvőkön. De a császár élete is alkonyulóban volt. Vérhast kapott és szeptember 28-án meghalt. Végrendeletében *