Századok – 1918
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Ethnographia - 305
TÖRTÉNETI IRODALOM. 305' szerét. A reális mezőgazdasági és ipari ismeretek terjesztése elismerést és keserűséget egyenlő mértékben szerez Thessediknek ; az elismerésből a királyi szó jutalmát, Festetich György megtisztelő megkereséseit és a nemesi oklevelet, Nákó gróf nagyszentmiklósi földmívesiskolájának megszervezését, a nádor látogatását és a katholikus orvos meleg kérését emeli ki, közben paptársa bujtogatásának eredményéről is tájékoztat. — Barabási Kun József : Választójogunk fejlődési története. Az 1848. V. t.-cz. alkotmányjogi jelentősége az, hogy az országgyűlési rendi képviselet helyébe a nemzeti képviselet (nem »népképviselet«) elvét iktatta ; a testületi hatóságok helyett választókerületek küldenek képviselőket ; a képviselő választóival szemben teljes jogi függetlenséggel bír. Ismerteti a választói jog anyagi oldalát és a választási eljárást, az 1874 : XXXIII. t.-cz. kiegészítő rendelkezéseit. Áttekinti a választójogi reformkísérleteket (1899 : XV., Kristóffy-féle javaslat, Andrássy pluralitásos javaslata) és rámutat választójogunk igazságtalanságaira. — Bolgár Elek : A magyar nemzet története angol nyelven. Yolland Arthur 1917-ben London- és New-York-ban megjelent könyvének tartalmát tekinti át fejezetek szerint. Egyenlőség. 1918. 1—4., 6., 9., 10., 12—15. sz. Büchler Sándor. A zsidók története Magyarországon a mohácsi vésztőt a szabadságharczig. Források alapján írt története a zsidóknak. — 12—14., 16. sz. Groszmann Zsigmond. Pesti zsidó katonák 1848 előtt. Adatok a zsidók hadkötelezettségéről. II. József óta. Eperjesi Lapok. 1918. 1., 2., 4. sz. Horváth Ödön. Korabinsky — Eperjesről. Korabinsky »Geogr.-histor. Produkten Lexikon von Ungarn« 1786-ban megjelent munkájából Eperjesre vonatkozó adatokat vázlatosan mutatja be. Ethnographia. 1917. 4—6. füz. Versényi György : Tompa népies költészetéről. Tompa Mihály sokoldalú költészetének néprajzi vonatkozásait nyomozza. Fejtegetéseinek végén fölveti a kérdést : honnan vette Tompa regéinek, mondáinak tárgyát, mert azok, nagy részben, az irodalomban ösmeretlenek ? ! Ebben az ösmeretlen anyagban sem lehet tudni még ez idő szerint, hogy mi a néptől való és mi a költői lelemény. Ennek az érdekes kérdésnek eldöntését különösen most. a költő születésének százéves fordulója alkalmából, a kutatók figyelmébe ajánlja. — Sebestyén Gyula : Arany János és a hagyomány. (Bef. közi.) Arany idejében az árpádkori latin krónikákra utalt költőt még fogyatékosan támogatta a mondafejtési munkálat ; Hunfal vy Pál pedig Magyarország ethnographiájáról írott könyvében egyenesen ostoba mesének nyilvánította a krónikáknak a hún-magyar kapcsolatra vonatkozó fejezeteit. Mindez Arany költői kedvére bénítólag hatott s hozzájárult ahhoz, hogy nagy nemzeti eposzának utolsó tervvázlatában a hún-magyar kapcsolatot már egészen elejtette. Mivel azonban épen Hunfalvy Pál könyve váltotta ki nálunk a komolyabb néprajzi munkálkodást s vele a virágzó mondakutatást, joggal remélhető, hogy e tudomány a nemzeti hagyományban rejlő összes kincseinket ki tudja hüvelyezni úgy, hogy az epikai hitel sérelme nélkül történeti és mondai alapon nálunk is létrejöhet még egy hatalmas nemzeti eposz ; így lesz aztán elérhető az, a miről Arany lelke álmodott. — Tagányi Károly : A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. (2. közi.) Tárgyalja a jogi közmondásokat, a családjogot, a házasságjogot, az endogámiát és exogámiát, a kiskorúak eljegyzését, a nőrablást, a nővásárlást, az ősmagyar házassági jogszokásokat Gardézi helyesbített szövege szerint, a nővételárt és vérdíjat, a magyar nőnek prémektől vett elnevezéseit, a halottak lakodalmát, Századok. 1918. V—VI. füzet. 20
