Századok – 1918

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Közlemények a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából 544

544 történeti irodalom. 544' a nádor erősen hangsúlyozza Kossuth személyének a káros voltát. Eredményt azonban a mozgolódás nem hozott : mindössze a censort intik figyelemre. A mulasztás az volt, hogy a kanczellária a H. T. megkérdezése nélkül adott engedélyt. — Kari Lajos : Magyarország és a provençal költészet. Felsorolja a provençal költés magyar történeti tárgyait. — Budó Jusztin : Gárdonyi Albert, Magyarországi könyvnyomdászat. Ismertetés. Irodalomtörténeti Közlemények. II. füzet. Király György : Világbíró Sándor mondája régi irodalmunkban. XVI. századi irodalmunkat tekinti át, továbbá Forró Pál és Haller munkáit. — Ember Nándor : A magyar oktató mese története. Áttekintése Kónyi, Kovács Ferencz, Péczely, Szüts, Kármán és mások meséinek ; elmondja minnek a tartalmát és — ha lehet — forráshoz köti. Korrespondenzblatt des Vereins für Siebenbürgische Landes-kunde. 1918. 5—8. sz. Ad retinendam coronam. I. G. Müller : Gainar. Tagányi egy adatához kapcsolva, a mely a pozsonymegyei Gajár (teutonice Gaynar) őri jellegét bizonyítja, figyelmeztet az erdélyi Gainar-Oláhtyúkos hasonló szerepére. — Ehhez kapcsolja Adolf Schullerus : Die Grenzburgen der Altlinie cz. czikkét, a melyben az Olt jobbpartján húzódó magyar őrvonal állomásait állítja össze. Ennek telepeseit a szász megtelepedés előtti időből származtatja. Lakosságának nyelvjárása a székely ; a föld kisbirtokos nemeseké. — Von unseren Glocken. A harangrekvirálás alkalmából az elrekvirált harangokról jegyzi fel a hozzájuk fűződő hagyományt. Az adatok közt sok történeti vonatkozású is van. Kőszeg és vidéke. 1918. 12. sz. a. j. Vármegyei tisztújítás Meszlenben. Az 1662-ki vármegyei tisztújítást mondja el régi jegyzőkönyvek alapján. —- 16. sz. a. j. Kőszegi boszorkányperek. 1679-ben három halálraítélt boszorkány terhére tett vallomásokat közli. Közlemények a (Magyar) Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárából. I. (1916) évf. i. sz. —- Új folyóirat, melyet azért indított az intézet, »hogy a közönséggel bensőbb érintkezésbe lépjen« . . . »hogy gyűjtőmunkája eredményéről beszámoljon és a kutatást egész anyagának feltárásával megkönnyítse«. A folyóirat »semmiféle régészeti vagy műtörténeti folyóiratnak vetélkedő társa lenni nem kíván«. Ez az utolsó kijelentés nem épen örvendetes szándék, mert hiszen a nemes vetélkedés csak hasznára van a tudománynak. Az első füzet tartalma a következő : Az 1—2. lapon czím és szerző nélkül, tehát az osztály igazgatója, mint szerkesztő, a folyóirat szükséges voltát igazolja s azokat az elveket érinti, melyeket követni óhajt. — Hillebrand Jenő : Paleolit-kori leletek a Nemzeti Múzeum Régiségtárában. Szemelvényeket ad a gyűjtemény e nemű darabjaiból a miskolczi kőszakóczától a legújabban végzett ásatásokból kikerült darabokig. A sokat említett miskolczi szakóeza kérdésében arra az eredményre jut, hogy valószínűleg javakorbeli solutréi-tipus. Rendszeres ásatásból származó aurignacien-korú kő és csonteszközök után protosolutréi és klasszikus solutréi kő- és csonteszközök következnek ; e korszaknak hazánk földje szempontjából való fontosságát jellemzik a következő kitételek : (5. lap) »El lehet mondani, hogy Magyarország (földje) ebben az időben valóságos művelődési góczpont volt« ; (6. lap) : »Nem lehetetlen, hogy a világhírű solutréi formák eredetét is nálunk kell keresni. Ehhez a nézethez a legutóbbi genfi prehistoriai congressuson a hírneves abbé Breuil is csatlakozott«. Szintén szép számmal képviseltek a magdalenien-korszak tipusai, melyekből kőpengéket és csonteszközöket mutat be. — Wollanka József : Crispina császárné