Századok – 1918

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Közlemények a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából 544

történeti irodalom. 545' mellszobra. A római arczkép-szobrászat öt évszázados fejlődésének keresett szavakkal való méltatása közben polemizál Hekler Antallal illetőleg az ő német, magyar és angol nyelven megjelent munkájával. Azután előadja, hogyan halászta ki a lomtárból a többek közt Crispina császárné (Commodus felesége) mellszobrát, költői lendülettel jellemezvén annak érzéseit. Végül ezt mondja : »íme, ez a hiteles története egy római császárné arczképének Magyarországon 1846-tól 1915-ig«. Szeretnők hinni, hogy a füzet német kiadásában nincs benne ez a mondat, mert ha benne van, akkor bizony veszedelmesen hasonlít a denunciáláshoz. Egyébként a Századok olvasóit nem kell kioktatni arról, hogy mi a »hiteles« történet és mi a költészet : olvasván e »történetet«, maguk is megalkothatják a maguk ítéletét. A maga nemében értékes mellszobor Crispinával való azonosítása stíluskritikai alapon és az éremképekkel való összevetésből történt. — Paulovics István : Jupiter-Sarapis mellszobrocskája. A szobrocskát, mely 1914-ben került a gyűjteménybe, nem tartja hazai, hanem itáliai vagy délgalliai leletnek. Minthogy Sarapis bizonyos változatban hazánk római korában is szerepet játszik, -— nem volna érdektelen tudnunk ez állítás »miért«-jét ; a »nézetem szerint« indokolás ugyanis — szíves engedelemmel — bár igen gyakori ebben, a füzetben, önmagában csak két szó és semmiképen sem eléggé meggyőző. Az ismertetés egyébként a jobban sikerült seminariumi dolgozatok színvonalán áll. Előadja a Sarapis-kérdést nagy vonásokban, közben imitt-amott kisiklik egy-egy kissé, de azután ismét helyrezökken. Jó törekvésű kezdő szakember becsületes tanuláson alapuló kísérlete, a mely minden jóval kecsegtet. — Varjú Elemér : A régiségtár gótikus szobája. Bevezetésül arról elmélkedik, hogy helyes és jogosult-e a művelődéstörténeti jellegű múzeumok interieur-szerű felállítása. Miután a kérdést igenlően megoldja, áttér a módra, a hogyan az megvalósítható. Fejtegetései közben alkalmat talál annak az igazgatói programmnak a jelzésére, melyet megvalósítani óhajt. »A szoba egészben véve a gótika végső korszakának egyházi emlékeiből kíván egy kis ízelítőt nyújtani.« Modern szekrény, XIV. századbeli bronz keresztelő-medencze és keleti szőnyegek egészítik ki a XV. század utolsó negyedétől a XVI. század első negyedének végéig terjedő időből származó tárgyakat. A szoba mennyezetét az ádámosi unitárius egyház 1526-ból származó mennyezetének egy része alkotja ; ugyanonnan való a négyüléses pad is ; a két ajtó is eredeti. A többi tárgyak különböző lelőhelyekről származnak. Részletesen ismerteti az egyes tárgyakat és részeket. Eközben vannak megtámadható pontjai ; pl. az ádámosi tárgyakról az Erdélyi Múzeum 1897. évi folyamában ír Kelemen Lajos s az érdeklődőnek ajánlatos azt is elolvasnia. — Gasparetz Géza Elemér : Régi pattantyús szerszámok. A Delhaesgyüjteményben van egy egyszerű bőrtok, benne négy, tűalakú aczéleszköz, egy hajlított, tompa élű kés és egy négyszögletes vonalzóalakú lépték sárgarézből. Utóbbiról megállapította, hogy nem más, mint i—150 fontos ólom-, 1—220 fontos vas- és 1—-70 fontos kőágyúgolyók átmérőjének kiszámítása, míg a negyedik oldalon a bécsi hosszmértéket találjuk. A lépték czélja az volt, hogy az ágyúból kilövendő golyó súlyát külön mérleg nélkül megállapítsa ; számi tásokkal igazolja, hogy erre a czélra valóban alkalmas is volt. A kés az ágyú gyujtólyukának serpenyőjébe rakodott és ráégett lőpormaradványok eltávolítására alkalmas. A fúróban végződő tűszerű szerszám a gyujtólyuk esetleges eldugulásának kifurására, a többiek ezen a lyukon át az ágyúkamrában zacskóban levő lőpornak a gyújtó-Századok. 1918. IX-X. füzet. 35