Századok – 1918

Történeti irodalom - Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541–1711. Ism. Hóman Bálint 514

514 TÖRTÉNETI IRODALOM. 514 Lukinicli Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541—1711. A Magyar Tudományos Akadémia által bojári Vigyázó Sándor-díjjal jutalmazott pályamunka. Budapest, 1918. Kiadja a M. T. Akadémia. 8r., VII + 646 + 1 lap + 3 térkép. Ára 24 korona. Erdély állammá alakulása a János király halálát követő török hódításnak természetes következménye volt. Mikor a kettős királyválasztással már megosztott magyar államterületet a közepébe ék gyanánt fúródó török hatalom két országrészre szakította, a keleti országfél politikai szervezkedésének magjává Erdély lett, mely már a középkor folyamán bizonyos tartományi, helyesebben kerületi önkormányzattal bíró földrajzi egység volt. Erdély azonban nem rendelkezett oly anyagi erőforrásokkal, melyek a nehéz helyzetben levő új állam gazdasági szükségleteit kielégíthették volna. Más, határain kívül eső területekre volt mulhatlanul szüksége, melyeknek erőforrásai gazdasági berendezkedéséhez alapul szolgálhattak. A számbaj övő területek azonban mind kívül estek a természetes és katonai határokon is, minek következtében azok megszerzése és megtartása harczok és küzdelmek, végzetessé válható bonyodalmak szülőanyjává lehettek. Erdély folytonos területi változásai elsőrendű fontossággal bírtak állami létének fenntartása szempontjából, mert határainak bővítése, illetőleg e bővült határok megtartása nélkülözhetetlen előfeltétele volt önállósága biztosításának. János király egykori országrészének és a török hódoltságnak elhelyezkedése által adott tényleges helyzet a tiszántúli és északkeleti vármegyéket az önálló fejlődésnek induló erdélyi fejedelemség érdekkörébe utalta. Ezek a folytonosan terjeszkedő török hatalommal szemben csakis a közvetlenül szomszédos Erdélylyel szoros egységgé olvadva remélhettek védelmet. Viszont a földrajzi Erdély, ha a fenyegető török hatalom és a joghatóságát féltékenyen védő magyar királyság közt mint számottevő hatalmi tényező óhajtotta ellensúlyozó szerepét betölteni, kénytelen volt az említett dús gazdasági erőforrásokkal rendelkező tiszántúli és északkeleti vidékeket — az úgynevezett részeket — joghatósága alá vonni. A fejedelmek külpolitikájának irányát Erdély és a részek érdekközösségének és egymásra utaltságának felismerése adta meg. Hatalmuk gazdasági alapja a részek birtokában rejlett. Azok a fejedelmek, kiknek uralkodása alatt Erdély a nemzetközi politikában számottevő tényező volt — az egy Bethlen Gábor kivételével — magyarországi nagybirtokosok voltak. A Báthoryak, Bocskay és a Rákócziak a részekben fekvő hatalmas birtoktestek tulajdonosai. Bethlen is itt szerzett maga és családja részére terjedelmes birtokokat.