Századok – 1918

Történeti irodalom - Hodinka Antal: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Ism. Szkunzevits Kornél 510

TÖRTÉNETI IRODALOM. 513 oldotta meg. Hűségre törekszik, utánozza egyúttal a magyar krónikák stilusát. Azt az elvét azonban, hogy sok ugyanazon szót másutt más megfelelő magyar kifejezéssel adott vissza, nem tudom helyeselni, mert nem az olvasónak feladata a helyesebbet választani, hanem a fordítónak kell eldönteni, hogy az illető helyen mi a helyesebb. Ez az eredetit nem értő olvasót megzavarja, pl. a 37. 1. a веверица-t egy helyütt mókusnak, más helyen meg menyétnek, hermelinnek mondja ; а злата гривна (53. 1.) egyszer kösöntyű, másszor nyakbavető, majd pedig nyakláncz (55.1.), azt hiszem arany csat vagy láncz a legmegfelelőbb. A 39. 1. »adót vetett rájok egy-egy fekete prémet« ez így határozatlan dolog, e helyett nyestprémet. Ugyanennek a lapnak a jobb hasábján ezt olvassuk : »És elkülde Askoldhoz és Dirhez, mondván : Ugor alatt jövevény vagyok és Görögországba utazom. Ez így érthetetlen. Bizonyára azt jelenti : ugorföld melléki idegen vagyok. Frák és makidon földről szól a 41. 1. Kissé szokatlan a földrajzi és népneveknek ilyen phonetikus irása, a hűség aligha követel ilyen engedményeket ; ép így az 51. 1. ugoreski fiú (сынъ Уърескъ), e helyett ugor vagy magyar. A 131. 1. сноха-t menynek fordítja, pedig ott csak ángy vagy sógornő jelentése lehet. A kievi krónika az отецъ és братъ szavakat, mint a magyar is beczéző értelemben használja, tehát nem adható vissza mindig atya, vagy fivér szóval. 159. 1., no B'ÍUKÍI azt hiszem nem »ezeknek sátraiért, hanem sátranként. Helyesbítendőnek tartom a 24. 1. idézetének fordítását : Silvestr. Szt. Mihály igumenje írtam meg ezt az évkönyvecske könyvet ; лытописець Szilveszterre vonatkozik, tehát én Szilveszter évkönyv-író írtam meg ezeket a könyveket. A polovec többesét magyarul polovciknak mondja. Ez szokatlan, mert vagy a palócz analógiájára polovcokv. polovecek. Egy pár sajtóhiba is becsúszott a különben gondos szövegbe a 86. és 87. 1. az 1150, 1151. év többször 1750, 1751-nek van szedve. Egypár ismeretlen földrajzi és népnévvel, a mennyiben már tisztázva vannak, nagyon elkelt volna egy kis felvilágosítás a jegyzetekben. De nem folytatom apró észrevételeimet, nehogy az a látszata legyen Horatiussal szólva : velutsi egregio inspersos reprehendas corpore naevos, ezek nem vonnak le az egész mű érdeméből, melyet készséggel és örömmel ismerünk el. Szkunzevics Kornél. Századok. 1918. IX—X. füzet. 33