Századok – 1918

Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449

484 PATEK FERENCZ. Mihályt, hogy szövetségesek után nézzen, s ugyanazon okok, melyek Károlyt arra bírták, hogy a tengeri hatalmak barátságát keresse, elfeledtették a császárral a genuai árulást. Kibékült a várossal s újra megengedte a genuaiaknak a letelepedést Konstantinápolyban,1 s úgy látszik, ugyanekkor (1267) kapták meg külön városnegyedül Galatát.2 Hogy azonban a két hatalom közt létrejött szerződésnek mily politikai feltételei voltak, nem tudjuk. Semmiesetre sem volt az oly szoros és kizárólagos szerződés, mint a nymphaeumi, mert a következő év elején a császár Velenczével is tárgyal, több sikerrel, mint 1265-ben. A Palaeologra most is ugyanazon okok hatottak a Velenczével való békülés keresésében mint akkor, az azóta lefolyt események azonban a büszke köztársaságot is engedékenyebbé tették. Három körülmény tette különösebben hajlandóbbá az alkura. Az egyik a genuaiakkal folytatott hosszú háborúja, a melyben kellemetlen fordulatot idézhetett volna elő, ha a császárt merev politikájával egészen ellenfelei karjaiba hajtja. Az azok közt létrejött kibékülés amúgy is kellemetlenül érinthette a köztársaságot. Az ellenséges politika feladására bírhatta ezt az is, hogy a latin császárság helyreállításába vetett re -ményei mindinkább hiuaknak bizonyultak s a természetesen jóval későbbi korú Dandoló kétségtelenül jó okkal látja a béke megkötésének okát abban, hogy Balduin császár semmit sem remélhetett a nyugati fejedelmektől.3 De magának Balduinnak politikája, nevezetesen a Károlylyal kötött viterbói szerződés, s Károly tervei is ebben az irányban hatottak, mert a mily mértékben látta fenyegetve magát Velencze a szerződés pontozataitól s Károly imperialista törekvéseitől, annyira törekednie kellett, hogy a bekövetkező complicációk esetére kezeit szabadon tartsa, s erre jónak látszott a császárral kötendő béke, a mely mellékesen Balduint is felvilágosíthatta, hogy a viterbói szerződés sovány előnyeiért drága árat fizet Velencze támogatásának elveszítésével. A béke Byzanc és Velencze közt 1268 április 4-én jött létre s miután Rayner Zeno csakhamar meghalt, utódja, Lorenzo Tiepolo erősítette azt meg július 30-án.4 A béke egyik részről sem volt őszinte. A császár azokat 1 Ann. Jan. i. h. 262. V. ö. Саго i. m. I. 196. sk. 2 Heyd i. m. I. h. 480. sk. és ehhez Pachymeres, ed. Bonn. I. k. 168. 3 Muratori : Scriptores Rerum Italicarum XII. k. 373. * Tafel u. Thomas i. m. XIV. k. 92—100 és 101—102.