Századok – 1918

Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449

az árpádok és anjouk családi összeköttetése. 483 Ismeretes, mily óriási előnyöket élvezett Velencze a jórészt általa létrehozott latin császárságban. Láttuk, hogy VIII. Mihály a latin-velenczei erővel szemben a nymphaeumi szerződésben Genuára támaszkodott restauráló törekvéseiben s valóban ennek segedelmével sikerült neki 1261 július 25-én Konstantinápolyt újra bevenni. Az új görög birodalomból természetesen az ellenséges Velencze teljesen kiszorul, helyét Genua foglalja el, melynek a szerződés hatalmas kereskedelmi előnyöket biztosított. Akkora hatalomra azonban, úgy látszik, sohasem tett szert, mint a minővel Velencze bírt a latin uralom alatt, mert VIII. Mihály valóban uralkodó volt birodalmában. Velencze természetesen az új helyzetbe nem nyugodott meg ; láttuk hogy tengeri ereje különösen a Settepozzi mellett vívott tengeri csatában gátat tudott vetni a görögök és genuaiak dél felé való terjeszkedésének.1 Ügy látszik egyáltalában, hogy Genua nem váltotta be a reményeket, melyeket VIII. Mihály a város segítségéhez fűzött. Ehhez járult, hogy a konstantinápolyi genuaiak podestája, Guillelmus Guercius, ismeretlen okokból tárgyalásokat folytatott Manfréddal még 1264-ben, melyeknek az volt a czélja, hogy a várost ismét a latinok kezére játszszák. A dolog kiderült s a podesta a császárnak mindent bevallott. A császár, ki talán csak alkalomra várt, hogy terhes szövetségeseitől szabaduljon, a nymphaeumi szerződés sutbadobásával Herakleába (Erekli) száműzte a genuaiakat fővárosából.2 Egyúttal tárgyalásokat kezdett Velenczével. E fordulat teljesen megfelel politikájának. Velenczével kibékülve nem csupán Genuától szabadul meg, a mely nem mérkőzhetik vele a tengeren, de csaknem teljesen ki van zárva a latin császárság visszaállításának lehetősége. A két hatalom között 1265-ben komoly tárgyalások folytak ; a császár nagy kereskedelmi előnyöket s a régi birtokok visszaadását igérte Velenczének, de világos volt, hogy semmiképen nem hajlandó azt a hatalmi állást biztosítani birodalmában a köztársaságnak, melylyel az a latin császárságban bírt.3 A velenczei doge, Rayner Zeno, nem erősítette meg a szerződést. VIII. Mihály nem Ígérhetett annyit a köztársaságnak, a mennyit a latin császársággal veszített. Anjou Károly hatalomra jutása s a görög császárságot illető fenyegető tervei aztán ismét arra kényszerítik VIII. 1 Heyd : Geschichte des Levantehandels im Mittelalter I. 474. sk. 2 Ann. Jan. i. h. 249. ; Pachymeres, ed. Bonn. I. 167. sk. 3 Tafel u. Thomas : Fontes Rerum Austriacarum II. Abth. Bd. XIV. 62—89. Nr. CCCLV. 31*