Századok – 1918
Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449
AZ ÁRPÁDOK ÉS ANJOUK CSALÁDI ÖSSZEKÖTTETÉSE. 48ç? Alsó-Ausztria, Stájer és Krajna azon részeire terjedne, melyek közvetlenül a magyar határ mellett feküsznek. Ezek a területek mind II. Ottokár uralma alatt állanak, részben — Krajna — épen ez időben kerülnek hatalmába. De a hatalmas cseh király birtokainak csak egy részét teszik. Ha István gondolt a szövetség megkötésekor arra, hogy Ottokárt haddal támadja meg, — oka lett volna erre — úgy törekednie kellett volna arra, hogy hadjáratában Henrik bajor és Fülöp karantán herczegekkel egyetértésben lépjen fel. Az előbbit csakugyan mellette találjuk az 1271-i hadjáratban,1 a másik épen ez időtájban, küzdve Ottokárral, keresi István szövetségét.2 Együttműködésüknek azonban igazi eredménye csak akkor lehetett, csak akkor mérhettek Ottokárra valóban döntő csapást — pedig csak ez lehetett háborújuk végczélja, ha csapataik egyesülhetnek s Ottokárt törzsbirtokában, Csehországban támadják meg. Ily terjedelmű operatióknál azonban Istvánnak le kellett volna mondania a siciliai segítségről ; legalább a Károly-féle utasítások értelmében. Mert ilyen hadmozdulatok négynapi járónál mindenesetre többet követeltek. Hogy a szövetség Ottokár ellen irányul, hogy őt kell a meghatalmazó-levél által említett »Theutonici et Theutonie adherentes« alatt értenünk, úgy hiszem kétségtelen.3 A magyar határtól számított négy napi járóföldre nem is találunk más fejedelemséget, a mely tekintetbe jöhetne, ha csak Görzre 1 M. Vancsa : Geschichte Nieder- und Oberösterreichs (Gotha 1905.) Bd. I. 530. 2 V. ö. O. Lorenz : Geschichte König Ottokars II. von Böhmen und seiner Zeit (Wien, 1866.) 295. 1. 3 Curiosus Lorenznek Fraknóitól is visszautasított gondolata (i. m. 317. sk. 11. és különösen u. o. 1. jegyzet), hogy István a szövetséget első sorban saját alattvalói ellen kötötte, s a Theutonici = erdélyi szászok. A megbízólevél egyszerű elolvasása után nyilvánvaló a gondolat tarthatatlan volta. Ugyanily lehetetlen Ováry feltevése, a ki azt véli, hogy a szövetség »Konradin németjei s a ghibellinek ellen volt irányozva«. (A magyar Anjouk eredete, 15. 1.) Konradint 1268 október 29-én végezték ki. A mi a ghibellinismust illeti, Ottokár Konradin vállalata idején határozottan az Anjouk s a pápa oldalán áll (Emier: Regesta Bohemiae II. k. Nr. 603., 609.) s akkor legfeljebb Meinhard tiroli grófra gondolhattunk volna, a ki Habsburgi Rudolffal és Lajos bajor herczeggel Konradin legjelentékenyebb hívei közé tartozott. (O. Redlich : Rudolf von Habsburg, 113.) A szövetség megkötése idején azonban a helyzet teljesen megváltozott, mint Fraknói többször idézett értekezésében (7. 1.) elmondja, Ottokár az Anjouk ellen fordult, szinte az mondható, hogy épen ő tekinthető a német ghibellinek legjelentékenyebb képviselőjének.
