Századok – 1918
Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449
464 PATEK FERENCZ. vagy Aquileiára nem gondolunk. Ezeket azonban egészen bátran kívül hagyhatjuk a számításon. Egyrészt, mert István hatalma az ezekkel szomszédos horvát részekre egészen bizonyosan nem terjedt ki, másrészt, mert ezeket akkori politikai helyzetük, épen Ottokárra való tekintettel, a magyar királylyal való barátságra utalta.1 Viszont annak, hogy a megbízólevél »Theutonici et Theutonie adherentes« kifejezését Ottokárra értsük, semmi akadálya nincs. Egyrészt mint Lorenz 2 és Fraknói3 megjegyzik, forrásainkban a cseh király emberei többször szerepelnek, mint »Theutonici.« Hozzátehetjük, teljes joggal és teljes joggal emeli ki a megbízólevél is Ottokár cseh és német alattvalói közül a németeket, hisz a magyar csapatok rendesen németekkel és nem csehekkel találták magukat szemközt ; így az 1260-i cseh háborúban s 1271-ben Pozsonynál Ottokárért első sorban németek harczoltak.4 De másrészt a megbízólevél egyenesen bizonyíték arra, hogy a szövetség Ottokár ellen irányul, mert ha más német fejedelemről lenne szó — a mit különben a »quatuor dietae« is kizár — felesleges lenne a »Theutonici« mellett még a »Theutonie adherentes« kifejezés. Ez utóbbival a siciliai király — úgy véljük — egyenesen rámutat a német birodalomhoz tartozó, nyelvére, nemzetiségére nem német Csehországra s nincs is más, a német birodalomhoz tartozó fejedelemség, a melyre e megkülönböztetés vonatkozhatnék. S valóban V. István ezt a szövetséget alig is értékesíthetné más valaki ellen. Külső ellenségei — a mennyire tudjuk — ezidő tájban nincsenek, legalább is nem oly veszedelmesek, hogy szükségessé tennék idegen szövetséges segedelmét, Politikája középpontjában, daczára az 1265-i békülésnek, hatalmának atyja ellenében való biztosítása állott. A bizalmatlanság, melylyel a két király egymás iránt viseltetett s a mely úgy látszik megokolt volt, közelfekvőnek mutatta a nyilt, fegyveres ellenségeskedés újabb kitörését s azt javasolta, hogy a bizonytalan harczhoz mindegyik küzdő fél igyekezzék külső segítséget szerezni. Béla, tudjuk, megtalálta ezt a támaszt épen Ottokárban 5 s nem lehetetlen, hogy 1 Lorenz i. m. 285. skk. ; Aquileia és V. István viszonyára v. ö. Emier : Regesta Bohemiae II. Nr. 722. 2 I. m. 318. 1. jegyzet. 3 I. m. 32. 4 Vancsa : Geschichte Nieder- und Oberösterreichs. I. Bd. 510., 530. 11. 5 Pauler i. m. II. 273. sk.
