Századok – 1918

Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449

•455 PATEK FERENCZ. maradtak fel. Nem maradt fenn maga a szövetséglevél sem. Ezekért csak részben kárpótol bennünket a nápolyi követek megbízólevele, mely — bizonyára a magyar követekkel Lucera alatt és Melfiben 1

folytatott tárgyalások eredményeképen — egy kétoldalú szerződés kész tervét adja, főbb vonásaiban megállapítva mindkét szerződő fejedelemnek a szövetségből folyó kötelességeit. Ennek alapján megkísérthetjük annak megállapítását, hogy melyik szövetkező politikájának felel meg inkább a szerződés s így melyik volt a valószínű kezdeményező ? Lássuk előbb V. István külpolitikáját főbb vonásaiban. Itt, sajnos, hamar végezhetünk. Forrásaink gyér volta nem engedi meg, hogy V. István külpolitikájáról diplomatájáról részletekbe menő, vagy csak nagy vonásaiban is teljesen megbízható képet alkossunk magunknak. Sok tekintetben csak tapogatódzhatunk. Annyit mégis feltehetünk, hogy V. István politikájának középpontjában ez időben is — 1269 és 1270 fordulópontján — az 1265-ben megkötött s IV. Clemens pápától is megerősített béke 2 ellenére is az atya, IV. Béla elleni küzdelem, illetve bizalmatlanság áll ; külpolitikai tényei is minden valószínűség szerint ennek hatása alatt keletkeztek. Azt azonban bizonyosan tudhatta V. István, hogy egyenesen atyja ellen Anjou Károlytól tényleges fegyveres segedelmet плп várhat ; különben a megbízólevélnek nincs is egy szava sem, а тз1у csak távolról is ilyen segítségre kötelezné Károlyt. Nem a két uralkodó országai között levő távolság miatt, hisz pl. már 1277-ben nápolyi sereg jött Magyarországra,3 hanem épen azon vasal-Iusi viszonynál fogva, mely a nápolyi, illetve siciliai királyt a szentszékhez fűzte. A mint már láttuk, ez a viszony a királyt külpolitikai tekintetben bizonyos fokig függővé tette az apostoli széktől, vagy helyesebben, a siciliai királyság és a curia külpolitikájának, legalább is hivatalosan, főbb vonásaiban azonosnak kellett lennie. Az azután az uralkodók egyéni súlyától s részben a világpolitikai helyzettől függött hogy a pápa határozta-e meg ezen külpolitika irányát, mint az ÍII. Incze s részben X. Gergely idejében történt, avagy a siciliai király, mint az Anjou Károly és IV. Orbán, IV. Clemens és IV. Márton viszonyában látható. A két tényezőnek azonban egyeznie kellett, különben bizonyos volt az egyik-1 V. ö. Anjou Károly itinerariumát Durrieu i. 111. II. k. 170. 1. 2 Theiner : Vetera monumenta históriáé Hungáriám sacram illustrantia. I. k. 284. skk. 3 Acta Extera I. 41. skk. 57. stb.