Századok – 1918

Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449

AZ ÁRPÁDOK ÉS ANJOUK CSALÁDI ÖSSZEKÖTTETÉSE. 461 nek pusztulása, mint II. Frigyes és IV. Incze, illetve Manfréd példája mutatja. Lehetetlen azonban elképzelnünk, hogy a pápa hozzájáruljon, vagy épen helyeseljen ahhoz, ha hűbérese fegyverrel támogatja a fiút atyja ellenében. A szentszék és hűbérese e harczokban csak békítő lehetett, sőt szinte azt mondhatnók, hogy rokonszenve inkább az öreg király pártját illeti. Ezt a szerepet játszotta legalább eddig a szentszék a két király közötti viszályokban.1 Remélhette ellenben V. István, hogy új szövetségese révén nagyobb befolyásra tesz szert a pápai udvarnál, trónja és birtokai védelmében szilárdabban támaszkodhatik a curia erkölcsi támogatására, sőt bizonyos esetekben — így a tatárok, vagy a schismatikus görögök ellen — erőteljesebb anyagi támogatásra is számíthat. A curiával való szorosabb összeköttetés mindenesetre egyik legnagyobb előnye lehetett István szemében e szövetségnek. Nincs megemlítve a szerződésben Magyarországnak akkor legveszedelmesebb ellene, a tatár sem. Pedig még csak pár éve (1265) ejtette rettegésbe a tatár veszedelem az országot, úgy hogy IV. Béla a pápához fordult segélyért, a ki aztán el is rendelte a kereszteshad hirdetését Magyar-, Lengyel-, Csehországban s a keletre fekvő német fejedelemségekben.2 Akkor a veszedelem elvonult az ország felől, de állandóan fenyegetett ; fenyegette különösen Istvánnak északkeleten fekvő birtokait. Feltűnő tehát, hogy míg a szerződés kiemeli az akkor nem túlságosan veszedelmes »németeket«, a tatárt nem említi. Kötelezi ugyan Károlyt, hogy segítse Istvánt »contra omnes existentes extra fidem Ecclesie«, ez a kifejezés azonban, mint látni fogjuk, valószínűleg nem a tatárokra vonatkozik, a kiket különben is azonkori forrásaink sokkal határozottabb és erőteljesebb jelzőkkel szoktak említeni. Ismét valószínűtlen, hogy István nem remélt ellenük segélyt a nagyon is távollevő szövetségestől.3 Valószínűleg a tatár akkor nem látszott veszedelmesnek, sőt az sincs kizárva, hogy István jó viszonyban volt a tatársággal. Mindenesetre bizonyosra vehetjük, hogy nem a tatár ellen akart magának első sorban segélyt biztosítani V. István ezzel a szövetséggel. 1 V. ö. Fraknói : Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. I. k. 75. skk. 11. és kül. Theiner i. m. 275. 2 Theiner i. m. I. 280. 3 Anjou Károly különben az időben barátságos viszonyt tart fenn a tatárokkal. Fejedelmüknek pl. vadászsólymokat küld. Lásd Minieri Riccio : Delia dominazione etc. 18. 1.