Századok – 1918
Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356
ECKHART F. — KERESKEDELMÜNK KÖZVETÍTŐI A XVIII. SZÁZADBAN. 373 osztrák ipar drágább czikkei helyett. Különösen áll ez a szövőipari és a nürnbergi czikkekről. Hogy a sok panasz közül csak egyet említsünk, mint a mely a török alattvalók visszaéléseinek módját is megvilágítja : 1766-ban az erdélyi kincstári hivatal kifejti, hogy a török alattvalók a vámok kijátszásával a legnagyobb ügyességgel tömegesen hozzák be az árúkat a lipcsei és a sziléziai piaczról. Erre a czélra sok erdélyi vagyonbukott kereskedőt használnak fel, — kik csődjüket különben bizonyára az új kereskedő elemnek köszönhették — a menynyiben mint tolmácsokat és alkuszokat viszik őket magukkal a vásárokra, mivel maguk németül nem tudnak. Ezek a németek azután mindenféle árút összevásárolnak a maguk számára, melyeket a törökök árúival együtt szállítanak több részben. A törökök — már csak hálából is — a vámjegyek egy részét átengedik nekik, kik árúikat ilyformán 5% vámmal hozzák be, mint Törökország felé irányított transito-árút. Erdélyben, de főleg Magyarországon nagy raktárakban helyezik el az árúkat. Különösen Debreczenben van sok ilyen raktár. A nagy vásárokon aztán a vidéki rácz és örmény kereskedők megveszik az árút és eladják boltjaikban. A török-magyar határon levő vámhivatalok meg nem ellenőrizhetik a törököket, mivel nem tudják mennyi árúval jöttek be az országba.1 Ugyanezen visszaélésről panaszkodik 1766-ban a miniszteri banco-bizottság, mely szerint ehhez járul még az is, hogy az árúcsomagokat eddig nem nyitották ki a határállomásoknál, hanem a töröknek elhitték, hogy mi van a csomagban. Ők azután útközben kicserélték a csomagok tartalmát.2 A hétéves háború alatt a viszonyok tehát lényegesen rosszabbodtak s gyökeres orvoslást sürgettek. A külpolitikai szempont azonban a háború után is meggátolta egyelőre az erélyes fellépést. A porta, melyhez Nagy Frigyes annyiszor fordult hiába, a hubertsburgi béke után kereste a porosz szövetséget. Poroszországnak azonban, mely 1764-ben Oroszországgal kötött szövetségi szerződést, nem volt többé oly fontos a porta barátsága. Ily viszonyok közt azonban Mária Teréziának annál kevésbbé volt érdeke Törökországot elhidegíteni magától, mivel Frigyes, ha a török szövetségre a czárné miatt nem is gondolhatott, nem hagyott fel az áskálódással a portán a monarchia ellen, hol a porosz szö-1 U. o. 1766 jún. il. 2 U. o. 1766 okt. 16.
