Századok – 1918

Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356

372 ECKHART FERENCZ. szerződések megtartását és a kötözködésnek kerülését, másrészt azonban az igazság »állhatatos védelmét . . .«A magyar termelők és az osztrák fogyasztók érdekeinek ilyen összeütközése és az ügy elsőrangú politikai fontossága miatt e kérdésben a főkormányszékek elnökei titkos értekezletet, ma úgy mondanók, minisztertanácsot tartottak, melyen Pálffy, a magyar kanczellár vette védelmébe a magyar marhatenyésztés érdekeit, mint a mely »az egyetlen kereseti forrás, melyből a paraszt az adókat fizetheti és magát fenntarthatja«. Ez értekezleten általában a passarowitzi szerződést tartották a bajok forrásának, de belátták, hogy politikai okokból nem lehet azon segíteni, hogy idegen ország alattvalói nagyobb előnyöket élveznek az elvámolásnál, mint sajátjaink. Mindazonáltal elhatározták, hogy a marhabehozatalra nem szabad a vámkedvezményt kiterjeszteni s ezt a hosszas megfontolások után megszületett határozatot a királyné el is fogadta.1 Kihirdetni persze nem merték. A hétéves háború idejében a politikai lekötöttség a török alattvalókkal szemben újabb nagy bajt szült. Míg eddig csak a miatt panaszkodtak a vámhatóságok, hogy a keleti kereskedelem egészen az idegenek kezébe került és a török alattvalók Magyarországon a belső kereskedést is meghódították, addig a háború után egyre szaporodnak a panaszok, hogy a törökök a transito-kereskedelemben is élvezvén a vámkedvezményt, az 1754. vámtarifa és az ahhoz fűzött kereskedelempolitikai rendszer czélját, Magyarország kereskedelmi kiszolgáltatását az örökös tartományoknak, meghiúsítják. A töröknek ugyanis szabad volt azon árúkat is átvinni a monarchián, melyek behozatala különben tilos, illetőleg a súlyos (30%) vámok miatt lehetetlen volt. A kereskedelmi tanács vámpolitikájával azt akarta elérni, hogy Magyarország a lipcsei és boroszlói vásárok czikkeit be ne hozza, hanem hogy ezek helyett az örökös tartományok iparczikkeit vásárolja. A török alattvalók azonban szabadon járhattak az említett vásárokra, az árúkat olcsó vámmal behozhatták azon ürügy alatt, hogy csak átviszik Törökországba, azután legnagyobb részben itt Magyarországon eladták. Ezen visszaélésben a hazai német kereskedők is készséggel játszottak kezükre, hiszen nekik is érdekük volt, hogy vevőiknek a megszokott, jobb és olcsóbb czikkeket nyújthassák a nagyon lassan fejlődő 1 Az ezen ügyre vonatkozó összes iratok : Közös p. ü. ltár Commerz Lit. F. 132. 1759 febr. 6.