Századok – 1918

Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356

ECKHART F. — KERESKEDELMÜNK KÖZVETÍTŐI A XVIII. SZÁZADBAN. 361 szerint« s ugyanazon vámokat fizessék, mint a háború előtt.1 Jóllehet a vám eddig 3% volt, a központi hatóságok 1740. tartott értekezletükön abban állapodtak meg, hogy a török alattvalók ezután általánosan 5%-ot fizessenek.2

Ez a kis változás, mely különben is ellentétben állott a belgrádi békével, épen nem gátolta meg a török alattvalók befolyásának növekedését kereskedelmi téren. 1741-ben már a rendek követeltek az országgyűlésen intézkedést a görög és rácz kereskedők terjeszkedése ellen s főleg kedvelt foglalkozásuk, a borhamisítás miatt panaszkodtak, mely a hegyaljai borok jó hírnevét veszélyeztette.3 A 29. törvényczikk meg is tiltotta nekik elkobzás terhe alatt a borkereskedést különösen Felső-Magyarországon és csak azoknak a jogát ismerte el a szabad kereskedéshez, kik nem török alattvalók és valamely városban polgárjogot nyertek, vagy valamely uradalmon laknak. Másrészt méltányosnak mondották ki a török alattvalók eltiltását minden egyéb kereskedelmi ágtól, mint a melyet a kereskedelmi szerződések megengedtek. A szerződések azonban, mint láttuk, e tekintetben semmi korlátozást nem ismertek s szellemük ily rendelkezéssel teljes ellentétben állott. Bármennyire károsnak is tartotta minden tényező a jövevények kereskedésének hatását, két okból nem tudtak orvoslást találni. Az egyik az volt, hogy az ország nagy részében, különösen az Alföldön és Dél-Magyarországon nem volt más kereskedő, mint a török birodalomból bevándoroltak s azért ha ezeket tényleg eltiltották volna a kereskedéstől, a köznépet sújtották volna leginkább, melynek legkisebb szükségletei beszerzésére messze vidékről kellett volna a városokba jönni, hol egy-két német kereskedőnek volt üzlete. Azért is mikor a központi kormányszékek egyre arról tanácskoztak, hogyan akadályozzák meg a török alattvalók kereskedését, az alsó közigazgatási szervek, a megyék nem feleltek meg a nekik küldött utasításoknak. A nép érdekében nem tehették azt. Hogy csak egy példát hozzunk fel ennek az állapotnak a megvilágítására : Grassalkovich Antal gróf, mint Aradmegye főispánja, 1745-ben engedelmet adott a megye területén élő török kereskedőknek, mely szerint bárhol és bármikor kicsiben is kereskedhetnek. Mikor az aradi 1 U. o. Kéziratgy. Nr. 305. 2 Közös p. ü. ltár. Hung. 1740 jún. 24. 3 A rendi postulatumok 20. pontja.