Századok – 1918
Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356
362 ECKHART FERENCZ. nyári vásáron (júl. 8—9.) a harminczadosok tiltakoztak ez ellen s a görögök és a ráczok árúit le akarták foglalni, a megye fegyveres erővel megakadályozta ezt. Mikor a kamara ezért kérdőre vonta Grassalkovichot, az nyugodt lélekkel azt válaszolta, hogy megyéje érdekében tette az intézkedést. Hiszen a megyében egyetlen város van, hol más kereskedők is vannak : Arad s az is a megye határán. A néptől csak nem lehet azt kívánni, hogy 10—12 mérföld utat tegyen meg a legkisebb bevásárlások miatt. Ő csak Heves-, Pest-, Bács-, Csongrád-, Csanád-, Békés-, Bihar-, Szabolcs- és Szatmármegye példáját követte, mikor a szabad kereskedést megengedte.1 A felvidéki német kereskedőelem az ország felszabadulása után nemcsak a délvidékre nem volt képes terjeszkedni, hanem még régi működése területén is elvesztette lábai alól a talajt. Azt hiszem, ép így a töröknek nyújtott vámkedvezménynek, mint a német kereskedők élhetetlenségének, mit talán a hosszú ideig tartó versenytárs nélküli működés okozott, tudható ez be. Mikor 1747-ben a felvidéki kereskedők keserves panaszszal fordulnak a helytartótanács útján a királynéhoz, melyben tönkretételükkel a görögöket okolják, maguk is elismerik, hogy a görögök a falvakban és a kisebb városokban megtűrhetők volnának.2 Ha a régi törzsökös kereskedőcsaládok nem becsülték volna többre a megszokott városi kényelmet a fáradságos vásári életnél és tagjaikat a gyorsan benépesedő vidékre küldték volna letelepedésre, bizonyára kevesebb okuk lett volna a panaszra anyagi veszteségek miatt. A másik ok, mely nem engedte meg, hogy a török alattvalókkal a monarchia s főleg az örökös tartományok érdekei szerint járjanak el, a külpolitikai szempont volt. Mária Teréziának szüksége volt hosszú és nehéz háborúi alatt a porta semlegességére. A török az utolsó háborúban, melyben a Duna—Száva vonaláig nyomult előre, megmutatta, hogy még ugyancsak számottevő ellenfél lehet. Az örökösödési 1 K. pü. Itár. Hung. 1745 aug. 26. és 29. Hogy mennyire elterjedtek már a rácz kereskedők, az Grassalkovich pátenséből tűnik ki. Aradmegyében Radna, Ménes, Gyorok, Kuvin (ma Kövi), Kovaszincz (ma Kovászi), Világos (4), Pankota (2), Borosjenő (2), Zaránd, Simánd, Sikló, Ottlaka, Székudvar, Erdőhegy, Kisjenő, Kurtics (ma Kürtös) és Petris községekben, vagyis valamennyi akkor számot tevő községben voltak megtelepedett törökországi kereskedők. 2 Hodinka i. m. 69. 1. bővebben szól a panaszról.
