Századok – 1918
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Horvát vakoskodás 337
342 KARÁCSONYI JÁNOS. magyarok keresztények (Hungaros esse çhristianos), mégis csak megadták magukat. Már pedig, mint Sisié nagyon helyesen megjegyzi, lehetetlen, hogy 1107-ben a spalatóiak nem ismerték volna a magyar nemzetet és ne tudták volna azt, hogy a magyarok keresztények ! Hiszen Szent-László már 1091-ben meghódította a Spalatóval határos Horvátországot s 1097 óta a tőle nem messzire eső Tenger-Belgrád is a magyarok kezén volt. De ha ilyen megbízhatatlan író Tamás főesperest 1107-iki eseményre nézve, miért volna megbízható régebbi eseményekre vagy állapotokra nézve ? Hogyan lehet kívánni, hogy ilyen tudatlan, óriási hibákba eső írónak minden szavát elfogadjuk ? Lám Sisié nem fogadja el Tamás elbeszélését a dalmát városok meghódolásáról sem az időre, sem a sorrendre nézve,1 pedig ezt Tamásnak jobban kellett volna tudnia, mint a régibb eseményeket, hát a többi történetíróknak miért kell elfogadni Tamás főesperestnek olyan állításait, a melyekről még kevesebbet tudhatott ? Nem gyermekes kívánság, hogy számos ellenkező bizonyítékkal szemben ilyen tudatlan és megbízhatatlan íróra hallgassunk ? ! Nem vakoskodás-e horvát íróknál, hogy az ilyen tudatlan és megbízhatatlan író adatait minden bírálás nélkül unos-untalan ismétlik ? Lám mi magyarok 60 évvel régebbi írót állíthatnánk szembe Tamás főesperesttel, III. Béla király névtelen jegyzőjét s azt mondhatnók, hogy e szerint a Dráva-Szávaköznek nyugati fele már Árpád idejében Magyarországhoz csatoltatott (XLIII. fejezet). De mi mindennél többre becsüljük a történeti igazságot s megmerjük mondani a magyar nemzet fiainak, hogy ez csak mese, erre történeti követelést építeni nem szabad ! Még kevésbbé szabad egész országrészek hovatartozását eldönteni egyetlenegy esetleg hibásan másolt, de főleg hibásan értelmezett oklevélből, mint ezt a horvát történetírók eddig tették. E hibásan értelmezett oklevél a 928-iki spalatói zsinat határozatairól szól. E határozatok — sajnos — nem maradtak fenn eredetiben, hanem csak kései, mint Sisic is megállapítja, legfeljebb XVI. századbeli kéziratban. E kéziratot olyan ember készítette, a ki Tamás főesperest művét ki akarta bővíteni a spalatói egyháznak levéltárában akkor még fel-1 Prirucnik izvora hrvatske historije. I. 570—84.
