Századok – 1918

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Horvát vakoskodás 337

HORVÁT VAKOSKODÁS. 339 tengerpartot a taliánolaszok állandóan Sclavonianak (Schiavonia) hívták. Hogy a XVI—XVII. században a nyelvi különbség a sziavonok és horvátok közt jelentékeny volt, azt Tomasich horvát, Pergosich sziavon írók, a zágrábi jezsuiták, Vinkovich és Petretich zágrábi püspökök nyilván igazolják, sőt még 1661-ben is Fodoróczy Péter Karnaruticsnak Szigetvár megvételéről szóló költeményét sziavon (kajkavi) táj szólásra írta át és úgy adta ki.1 Czoernig osztrák ethnographus 1857-ben megjelent művében részletesen leírja azon határokat, melyeken belül a kath. köznép szia von (ka j ka vei) nyelven beszél2

s ezt Brasnics Mijó 1870-ben megerősíti.3 Mi jogon tartja tehát áisic a dráva-szávaközi, VIII—XI. századbeli lakosokat horvátoknak ? Egyszerűen hatalomszóval kinevezi őket horvátoknak »Wir wollen Pannonisch-Kroatien nennen.« (59. 1.) Dehát akkor miért nem írja meg egyúttal a bolgárok történetét is ? Hiszen ilyen hatalomszóval Bolgárországot is kinevezhetné >>Mösisch-Kroatien«-né. Azzal mentegeti talán magát, hogy azért nevezi ki e területet Pannonisch-Kroatiennek, mert a horvát király hatalma egykoron erre is kiterjedt ? De az előbb felsorolt döntő bizonyítékokkal szemben ezt nem mutatja semmi, csak egy kései író és egy hibásan értelmezett oklevél. A kései író az 1268-ban meghalt és művét 1266-ban készítő Tamás spalatói főesperest. Ez mondja műve XV. fejezetében, hogy a horvát püspök joghatósága egész a Dráváig terjedt, másutt pedig, a XVII. fejezetben azt állítja, hogy Szent-László Horvátország elfoglalására indulván, ellenállás nélkül hódította meg a földet a Drávától a Vasashegyekig. Dehát miért higyjük mi ezt el Tamás főesperestnek ? Kétszáz évvel azelőtt történt dolgokat hogyan és honnan tudhatott ő ? Tamás főesperest, mint művéből kitűnik, 1221 után tért vissza olaszországi tanulásából Spalatóba s 1230-ban lett főesperestté. Mint főesperest és benszülött vezérembere lőn a spalatóiaknak, erős védelmezője a spalatói egyház jogainak, 1 Arkiv za povjestnicu jugoslavensku. IX. 23., Szabó: Régi Magyar Könyvtár. II. 34—35., Történelmi Tár. 1885. 770—1., Pray : Specimen Hierarchiae Hung. II. 360., Vjesnik zem. aïk. XV. 3. XVII. 173, 222., Századok. 1903. 538. 2 Ethnographie der oesterreichischen Monarchie. I. 56. 3 Margalits : Horvát tört. repertórium. I. 296. 22*