Századok – 1918

Történeti irodalom - Hueber; Karl.: Englands Kriegs- und Blutschuld von dem Richterstuhl der Geschichte. Ism. Morvay Győző 297

298 TÖRTÉNETI IRODALOM. 298' oly nemzet számára, melynek megélhetését természeti : biologiai kényszerűség hajtott nagyobbarányú cselekvésre. Kivonatolni nem lehet, mert a kivonat szárazságával, a vázlat, a törvény rövidségével van megírva s így az egész könyvet le kellene fordítani. Röviden jellemzi Delcassé politikáját, a megvásárolt és corrumpált entente-sajtó mesterkedéseit, az angolnémet végzetes párbaj minőségét, az üzletháborúkat, az angolnémet iparháborúskodást, a Bagdad-politikát, a Németországot elzáró diplomatiás tényeket, a tengeri hatalom korlátozását : a Dreadnought-aerát, az angol diplomatia fölényét és kitűnőségét, Németország külföldi előőrseit, melyek oly törékenyeknek bizonyultak, a belga neutralitas kétértelműségét, Vlissingen baljós megerősítését, Anglia önös szándékait, hogy más nemzetekkel, •de főleg a francziákkal vívassa végig ezt a világháborút, Franczia•ország és Németország viszonyát és ennek alárendelt jelentőségét, az 1902. évi német-franczia syndicatust, VII. Eduard befolyását a háború kitörésére nézve, II. Vilmos törekvéseit, hogy Francziaországot és annak megtakarított milliárdjait megszerezze, a párisi börze szerepét, a kitörendő háború óriási költségeit, — melyeket akkor még senki meg sem állapíthatott és nem is láthatott előre —, a francziák kész szerepét, a franczia semlegesség lehetetlenségét, a gazdasági absolutismus őrjöngéseit, a franczia pénzvilág szerepét az elzász-lotharingiai kérdésben, a háború tervezetét, végrehajtását és végül egy békés megegyezés lehetőségét. Ebbe a hosszú mondatba foglalt tartalom csak rámutatás egy igaz érzésű franczia hazafinak törekvésére, hogy csekély szavával megelőzzön olyan világveszedelmet, a melyre és a melynek nagyságára még •ö sem gondolhatott és melynek mostani stadiumában további kifejlődése előtt még mindig tanácstalanul és kilátástalanul állunk. Itt és a következő szerzőnél is megemlíthetjük és hangsúlyozhatjuk, hogy indokolatlanul és bizonyítéktalanul van beállítva a háború előtti világpolitika vonatkozása a magyar felfogáshoz. Mind Delaisi, mind Hueber ellenőrizhetlenül hangoztatják a magyar politikusoknak a háború előtt nyilvánított entente-érzelmeit. Említik, hogy VII. Eduard erre sokat épített, sőt élesztette <és felhasználta volna. Adatokkal és bizonyítékokkal adósok maradnak és így a jövendő magyar történetíróra hárítják a feladatot, hogy ezt vagy megczáfolja, vagy teljes valóságában földerítse. 2. Dr. Kari Hueber egyik legerősebb kútfője az előbb említett értekezés. Egy vérbeli francziát állít be művébe, hogy vele igazolja azokat a vádakat, melyeket Anglia ellen a documentum•szerűség erejével felhozhat. Erre a francziára neki szüksége van és szüksége lesz mindenkinek, ki a háború okaival valamikor