Századok – 1918

Történeti irodalom - Guglia; Eugen: Mária Theresia. I–II. köt. Ism. Gárdonyi Albert 294

294 TÖRTÉNETI IRODALOM. 294' rendszerét, a censura működését ; a bécsi könyvnyomtatók és kereskedők magyarországi üzleti törekvéseit tárgyaló fejezetek, valamint a nyomdák és kereskedések bel- és külföldi üzleti forgalmát és az olvasóközönség kulturális igényeit megvilágító — teljes szövegben közölt — lajstromok. A XVIII. századi könyvkereskedők műveltségére szép világot vet az 1772. évi helytartótanácsi rendelet, mely a mai fogalmak szerint igen magas szellemi előképzettséghez köti a könyvkereskedői jog megszerzését. Gárdonyi tanulmánya becses adalék szellemi művelődésünk, iparunk és kereskedelmünk XVIII. századi történetéhez. Világos képet ad a budai és pesti] nyomdaipar és könyvkereskedelem fejlődéséről s a XVIII. század végén bekövetkezett nagy fellendülésről. Eredményei értékesítésénél azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, a mit a bevezetésben szerző is kiemelt, hogy a század utolsó negyedéig a testvérvárosok nyomdaipara a termelés szellemi színvonala tekintetében messze mögötte maradt más városaink — így Nagyszombat, Pozsony, Kassa és Kolozsvár — nyomdaipara mögött. ml. Eugen Guglia : Maria Theresia. Ihr Leben und ihre Regierung. 2 Bände. München : Oldenburg 1907. 8°, VII, 388+III. 418 1. Mária Terézia születésének kétszázadik évfordulójára jelent meg e munka, a mely szélesebb alapon megírt életrajz, mert akármint is szabadkozik előszavában a szerző, kénytelen Európa és különösen Ausztria egykorú történetének is behatóbb figyelmet szentelni, mikor az események középpontjában álló királynő életét és uralkodását jellemzi. Munkájával saját vallomása szerint három esztendő alatt készült el, a mi két ilyen tekintélyes kötet megírásához nem sok s csupán úgy sikerülhetett, hogy nem levéltári forrásokból dolgozott, hanem a kiadott anyagot használta fel forrásul. Különösen Arneth klasszikus művéből merített bőségesen, kinek nevét sűrűn idézi, s a hol forrását nem nevezi meg, ott is könnyen ráismerünk a mesterre. A levéltári kutatásokat Arneth végezte el helyette s mikor Arneth művét a megírás művészete szempontjából kifogásolja, tulajdonképen jogczímet keres a maga számára ahhoz, hogy Arneth vetésében olyan bőségesen aratott. Kétségtelen, hogy a megírás művészete egyik kelléke a történettudományi munkáknak, de inkább formai kellék, a tárgyi kelléket a kritikai szemmel megrostált adatok teszik s e téren Arneth Guglia felett áll. Művészi szempontból Guglia tökéletesebbet adhatott Arnethnál, mert nem kellett az anyaggyűjtés és bírálat fárasztó munkájával vesződnie s minden energiáját a szerkezet tökéletesítésére fordíthatta. A részletekben is túlszárnyal-