Századok – 1918
Történeti irodalom - Róheim Géza: A kazár nagyfejedelem és a turulmonda. Ism. Hóman Bálint 288
TÖRTÉNETI IRODALOM. 289' "legű méltóság. Az ennek bizonyítására szolgáló hatalmas anyagot Roheim kibővítette a török és ugor népek történetéből vett s Frasernél hiányzó adatokkal, melyeket a kazár nagyfejedelemségről való történeti ismereteink és a magyar turulmonda köré csoportosított. A szerzőnek sikerült bebizonyítania —s ez művének positiv eredménye •—, hogy a fejedelmi (törzsfői) méltóság sacralis és totemistikus természetének a magyarral rokon népeknél, első sorban a kazároknál, sőt maguknál a magyaroknál is nyoma van. A kazár kettős királyság, a királyölés és a hun királytemetés szertartásainak, az égi eredetű királyi jelvények kultuszának, valamint a magyar turulmondánk totemistikus charakterét illető megállapításai, melyekhez számos analógiát hoz fel más török és ugor népek történetéből, nagyon sikerültek. Kétségtelennek tartom, hogy ha a finn-ugor és török-tatár népekre vonatkozó gazdag orosz ethnographiai irodalmat (kimerítő bibliographiáját adja Tagányi id. h.) áttanulmányozza, még sok értékes adatot fog e tárgyra találni. Róheim dolgozatának történeti értékét méltatva, nem szabad elhallgatnunk egy nagy fogyatkozását, mely részleteredményeivel szemben a történészt óvatosságra inti. A szerző — kinek művét csupán történeti szempontból nézem és Freud elmélete alapján álló psychologiai felfogását nem kívánom bírálat tágyává tenni—-nem történész s ez nagyon megérzik módszerén. Ugyanaz a hiba jellemzi, mely az ethnologusok és a socialpsychologus történészek (pl. Fraser, Morgan, Vierkandt, Breyssig, Lamprecht) módszerének közös tulajdonsága : figyelmen kívül hagyja a részletfejlődési folyamatok individuális sajátságait, fejlődési törvényeket állapít meg s e törvényeket nem a történeti forrásadatokból vont inductióra alapítja, hanem a forrásadatokat állítja e törvény szolgálatába. A történet azonban nem ismer törvényeket s a történeti objectivitás főkelléke, hogy az adatok értékét —• legyenek azok közvetlen forrásadatok vagy analógiák -•- önmagukban s az adott tényekhez való viszonyukban vizsgáljuk. Csak mikor ez az értékelés már megtörtént, akkor vonjuk le belőlük következtetéseinket. Róheim viszont az egyes adatokat nem önmagukban, adottságukban, hanem az ő — analógnak látszó adataiból felállított — elméletéhez való viszonyukban vizsgálja. A forrásadat csak annyiban érdekli, a mennyiben abban elméletéhez bizonyítékot vél találni. Az összes ismert forrásadatot, melyek a néhány adatból inductióval megállapított törvényszerű fejlődéssel — ha még oly távolról is — összefüggőeknek látszanak, tényleges bizonyitékképen használja fel. Ez által — bár látszólag tiszta inductióval dolgozik •— egyes forrásadatokat voltaképen deductive értelmez. Bizonyítási módja logikailag kifogástalan, de nem históriai. Századok. 1918. V—VI. füzet. 19
