Századok – 1918

Történeti irodalom - Róheim Géza: A kazár nagyfejedelem és a turulmonda. Ism. Hóman Bálint 288

290 TÖRTÉNETI IRODALOM. 290' így például helyesen megállapítván a kazár kettős királyság s a vele kapcsolatos szertartások, valamint a turulmondában fennmaradt álom-legenda és fejedelemölés totemistikus charakterét, a magyaroknak az arab írók homályos és Konstantinus világos leírásából ismert kettős, illetőleg hármas fejedelemségét is totemistikus alapon magyarázza. E magyarázat azonban hiányos következtetésen alapszik. A magyarok kettős (vagy hármas) fejedelemsége csak lényegtelen vonásokban analóg a kazárok és más népek kettős királyságaival. A kende s később a fejedelem (Konstantinus szerint nagyfejedelem) és a bírák (gyula és karkhász) méltóságai nem totemistikus eredetűek. A történeti források világánál tisztán látjuk, hogy e méltóságok keletkezése a IX. századi magyarság történeti fejlődésének individuális sajátságára, az abban az időpontban adott gyakorlati szükségszerűségre vezethető vissza. A IX. század közepe óta meglévő politikai és hadi helyzet, a szomszédos népek — kazárok és bessenyők — geographiai helyzetében és a külpolitikai viszonyokban bekövetkezett eltolódás tette szükségessé az egymással békés szomszédságban élő, de külön népegyedeket alkotó rokon törzsek szorosabb hadiszövetségét, a közös fővezéri (kende) és törzsközi ügyek intézésére hivatott bírói (dsila, gyula) méltóság alapítását. Ugyanez a politikai szükségszerűség eredményezte a nagyfejedelmi méltóság kialakulását, mint az Konstantinus elbeszéléséből s a hazai hagyományból (vérszerződés) is kétségtelenül kitűnik. Lebed kendében és Árpádban, az első nagyfejedelemben semmi esetre sem láthatunk a kazár árnyékkirályhoz vagy a régi japán mikádóhoz hasonló névleges fejedelmet. Az ő hatalmuk nem volt symbolikus és nem alapult mágikus hagyományokon, hanem a bessenyőbolgár szövetség idején rendkívül fontos tényleges erőviszonyokon. Természetesen ez nem érinti a fővezéri és fejedelmi, valamint a más törzsekben örökletes bírói méltóságok viselőinek totemistikus vonásokkal bíró törzsfői méltóságának charakterét. Mert a turulmonda — mely a fejedelmi család nemzetiségi, törzsi hagyománya s nem közös nemzeti hagyomány volt — nem Almos vélt és Árpád tényleges nagyfejedelmi méltóságának, vagy az evvel tévesen azonosított régi törzsközi fővezéri (kende) méltóságnak, hanem Almos és Árpád családapai méltóságból alakult s avval aequivalens törzsfejedelmi, törzsfői méltóságának totemistikus eredetét és sacralis jellegét bizonyítja. Az ismert analóg adatok túlnyomó része ily családfői charakterű törzsfejedelmi méltóságra vonatkozik és pl. a királyölésnél az esetek legtöbbjében — épen mint Almos megöletésénél — apa és fiú áll egymással szemben, mint előd és utód. Almos és Árpád törzsfői méltóságának totemistikus eredete mindenesetre pontosan beillik a Fraser-