Századok – 1918

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Még egyszer 1848 történetéből 243

250 ANGYAL DÁVID. Friedjung kitűnő elbeszélő. A magyar szabadságharczról írt formailag tökéletes vázlatába csak a lényeget vette föl, de e tömörség ellenére sem mulasztotta el arra oktatni az olvasót, hogy márczius előtt Magyarországot az udvari kanczellária és a helytartótanács igazgatták és hogy az illető törvények változtatása nélkül nem lett volna szabad magyar ministereket kinevezni. Az oktatásnak csakis az lehetett az értelme, hogy Batthyány már márcziusban feloszlatta a régi hatóságokat a nélkül, hogy megvárta volna az új törvények szentesítését ! E föltevés ellen ismert tényekre kellett hivatkoznom és most Friedjung szememre hányja, hogy ez fölösleges volt, mert ő nem jutott ellenkezésbe azokkal a tényekkel. Tehát megint visszavonulás, most támadással fedezve. Szemerének és Klauzálnak, a két ministerjelöltnek Pestre való küldetéséről is kell itt szólnunk röviden néhány szót, mert működésüket a történetírók nem ismerik eléggé. Szemere és Klauzál, Nyáryval és Pulszkyval együtt egy központi hatóságot alkottak, melyet hivatalos nyelven Országos Ministeri Bizottságnak neveztek. A márczius 18-iki királyi kézirat értelmében a bizottságnak az volt a feladata, hogv ügyeljen az országban a rend és nyugalom fenntartására. A bizottság igen szorgalmasan dolgozott márczius 25-ikétől április közepén túl is. Terjedelmes levéltárát az Országos Levéltárban a mult évben állították össze. E gyűjteményt eddig még nem használták. Kivehető abból, hogy az ország nyugalmát akkor különböző mozgalmak fenyegették. A városokban és itt-ott a falvakban is, a zsidókat üldözték. Az úrbéri terhek alól való felmentés a parasztokra nem mindenütt hatott megnyugtatóan. A zsellérek irigyelték a telkes jobbágyot, a ki most szabad földbirtokot kapott. Ott, a hol a parasztok már előbb is zúgolódtak a legelők és szántó földek szabályozására vonatkozó törvényszéki ítéletek miatt, most erőszakkal akarták elvenni, a mit a magukénak hittek. Sokan az új szabadságot a földesúri birtokok elfoglalásával akarták ünnepelni. A nemzeti és radicalis szenvedélyek a hadsereg ellen fordultak. Általánosan elterjedt a gyanakodás a kamarai igazgatás ellen. E miatt a kamarától a bankjegyek felváltására küldött ezüstpénzszállítmányok veszélyeztetve voltak és a vidéki városoknak szánt ezüstpénzszállítmányok fennakadása gyarapítót ta a bankjegyek értéktelensége által keletkezett zavarokat. Horvátországban, a tót és szerb vidékeken már észrevehetők voltak az első izgatások a magyar állam ellen. A régi hatóságok elvesztették tekiníélyöket. Gróf Zichy Ferencz, a helytartótanács helyettes