Századok – 1918

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1917-ben 1–64

18 LA M PÉRT H GÉZA. bántott magyar lép elénk. Őt azzal »kisebbítette« meg az ismeretlen »nagyságos úr«, a kihez levelét írja, hogy leánya menyegzőjére senkit követűi nem küldött. Nem az elmaradt ajándék (az a hat-hét forint ára taffota, a mit száz forinttal is megszolgált volna !) fáj Sybrik uramnak, hanem az — elmaradt tisztesség, a mi által úri méltóságában nagy kisebbítést szenvedett. . . Ajándékot eleget vittek és küldtek mások »mind urak, mind nemesek«, de Osváld úr ezt mind kész lett volna inkább odaadni, csak ne esett volna rajta az a kisebbítés, a mi »száz forintnál sokkal többet tészen ... « A Kesserő-féle két béke-levél, ez a két rendkívül érdekes emberi és magyar kortörténeti documentum, tiszta, szabatos magyar nyelvén (a mi nem lehetetlen, hogy Verbőczy mester tollán nyerte ezt az alakját) maga beszél a legérthetőbben és semmi bővebb magyarázatra nem szorúl. Mindezek a levelek szorosan csak az illetők (írók és czímzettek) magánügyeivel foglalkoznak ; közügyekről, ország dolgáról szóló híradásnak, újságmondás-félének — az utolsó levél kivételével — semmi nyoma bennük. Csak az ismeretlen nő levelében találunk egészen stylszerűen — egy kis pletykafélét, a »minálunk az a híre« és »azt szólják«, szóval az örök >x>n dit« alakjában. Bizonyos Majos Mihálynéról szól a kósza hír, melyet az ismeretlen levélírónő tömérdek egyéb gondjai, bajai között is siet tudatni atyja urával. »Továbbá ezt is írhatom kegyelmednek — így szól a levél eme passzusa — —, hogy Majos Mihálynét, az mi atyánkfiát felvitte Artándi Pál az kis leánykával, minálunk az a híre, hogy ottan akarja eladni, ezt szólják . . .« A Petrőczy-féle levél, a mely különben már a mohácsi vész után, 1526 legvégén kelt, közügygyel, mondhatnók »nagy politikával« foglalkozik. A »királné asszony« magyar pohárnoka bécsi híreket küld a horvát bánnak és Ferdinánd iránt való hűségében igyekszik őt megerősíteni, nyilván János királylyal szemben. Ez a Bécsben Íródott magyar levél úgy hat ránk, mint a régi, független, önálló magyar birodalom gyászjelentése. Szelleme és hangja már az új, a Bécsből kormányzott »közösügyes« Magyarország szelleme és hangja . . . A mi a kiállítást, külső alakot illeti, e levelek különböző (rendesen negyedív) nagyságú papirosra vannak írva. A papírt azután összehajtogatták, két végét egymásba illesztve lepecsételték s a másik (külső) oldalára jött a czímzés. Ügy, a miként ezt a külön boríték (koperta) alkalmazásáig, még csak nemrégiben is szokásban volt. A záró pecsét rendesen piros vagy zöld színű viaszba nyomott czímeres gyűrűpecsét.