Századok – 1918

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Hadtörténeti Közlemények 202

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 202 1918. I—II. Hegedűs István : Apponyi Balázs zsoltárkönyve. Az 1624-ből való paraphrasist ismerteti. — Angyal Dávid : Bethlen Miklós és Prévost abbé. A »Mémoires du Comte Bethlen Miklós« eredetét tisztázza. — Sebestyén Gyula : A nagyszentmiklósi kincs feliratairól. Németh Gyula czikkét egészíti ki a Bila névre vonatkozó történeti adatokkal. -—- Pfeifer János : Petki Farkas leányai. Jókai Mór novellájának a forrását Cserei Mihálynak Apor könyvéhez írt jegyzeteiben találja. — Körösi Sándor : Zrinyinek egy példabeszéde. A példabeszéd helyes olvasásának a meghatározása. Hadtörténelmi Közlemények. XVIII. évfolyam. (1917.) 1—4. füzet. Márki Sándor : Desalleurs altábornagy Rákóczinál. Desalleurs volt a VIX. Lajos franczia királytól Rákóczi mellé kiküldött katonai tanácsadó, ki 1705 márcziusában érkezett meg Egerbe a fejedelemhez ; magyarországi útjának lefolyását titkárának, Charmillardnak leírásából ismerjük, melyet Márki is bőven tárgyal. Desalleurst a fejedelem — emlékiratainak tanúsága szerint —- nagyrabecsülte, ellenben az altábornagy Rákóczit nem kedvelte. Nem is volt barátja a Magyarországgal való szövetkezésnek, mert a magyar felkelés ügyében sohasem bízott s a franczia udvarnál a Rákóczival kötendő szövetség helyett, inkább a magyaroknak az általános katonai helyzet megkönnyítésére való felhasználását sürgette. Működését állandóan az utóbbi szempont irányította ; innen van az, hogy midőn 1706 elején a bécsi udvarnak békés hajlandóságairól értesült, haladéktalanul felhívta Rákóczi figyelmét arra, hogy »XIV. Lajos azért nem szövetkezhetik a magyarokkal, mert még nem mondtak ellene József királynak és hatalma alól egészen ki nem mentek.« A Rákóczival, mint választott erdélyi fejedelemmel való védő- és daczszövetséget megkötendőnek véli. Czélzásait azonban Rákóczi egyelőre csak tudomásul velte. Desalleurs magyarországi megbízatása, melyről Márki érdekes képet nyújt, 17x0 februáriusáig tartott. Ekkor XIV. Lajos utasítására portai követté lett az őszinte magyarbarát Ferriol marquis helyett, de diplomatiai babérokat itt sem szerzett magának. 1725-ben halt meg jóformán teljesen elfeledve, 82 éves korában. —- Sebestyén József : Adatok gr. Nádasdy Ferencz tábornagy életrajzához (1709—1783) czímen a nádasdladányi levéltár gazdag anyagából értékes adatokat közöl, melyek nemcsak a nagyhírű hadvezér személyes és családi viszonyaira vetnek világot, hanem sok tekintetben kiegészítik, illetőleg helyreigazítják Thurzó Kálmánnak a Hadtört. Közlemények 1915. évfolyamában megjelent dolgozatát. Különösen figyelemreméltó Sebestyén tanulmányának azon részlete, melyben gr. Nádasdynak, mint a magyarországi lovascsapatok felügyelőjének, szemleútjáról fennmaradt jelentéseit ismerteti. — Demkó Kálmán : Magyarország hadiereje a XVI. században cz. alatt adott folytatólagos közleményei az élelmezés, a hadseregszervezet, fegyverzet, ruházat, ellátás stb. kérdéseivel foglalkoznak, számtalan, eddig kevésbbé ismert részlettel gazdagítván e korra vonatkozó ismereteinket. — Ványi Ferencz : Nagyvárad visszafoglalása a törököktől 1692-ben. Szerző a kalocsai főszékesegyház érseki könyvtárában őrzött és Schwegler Henrik Kristóf tolmács kezéből származó egykorú kézirat adataira támaszkodva adja elő Nagyvárad visszafoglalásának történetét ; igen érdekesek a dolgozatnak azon — Schwegler után adott — részletei, melyek a vár belső viszonyaira s a Várad körül fekvő hódoltság adózási és jogi viszonyaira vonatkoznak ; az ostrom leírásában szinte naplószerű részletességgel mondja el az ostrom különböző szakaszait, úgy hogy a kézirat ismertetését