Századok – 1918

Történeti irodalom - Temperley; Harold W. V.: History of Serbia. Ism. Marczali Henrik 182

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 183 mértékben megvolt mind a politikai, mind a katonai tehetség és szilaj bátorságával nem bírt a horvát. Ugy látszik, hogy Horvátország már végleges meghódolása előtt, mely no2-ben történt, függő állapotban volt Magyarországtól. Mind a mellett, ha Horvátország egyesült Magyarországgal, belé nem olvadt. Mindig megmaradt saját belső kormányzata ; ennek kiterjedése változott és theoriája is vitás volt, de azért az önkormányzat sohasem sülyedt puszta emlékké, vagy hagyománynyá.« Az idegen hatás következése volt a római katholikus hitnek és a latin betűknek elfogadása. Ezek jobban elválasztották a horvátokat »szerb testvéreiktől«, mint a hegyek és végre az ábéczé különbözősége komolyabbnak bizonyult a valláskülönbségnél is. Teljesen tisztában van feladata nehézségével, mikor a szerb történetek kezdetét vázolja. Igyekszik nem annyira eseményeket és neveket halmozni, mint állapotokat rajzolni. Kiemeli a rácz (raskai) és zetai fejedelemségek alakulását és megjegyzi, hogy az előbbi, Ó-Szerbia, a magyar barátságnak köszönte fennmaradását (33. 1.). Magyar támogatással lett III. Béla korában király Nemanya Istvánból, ki aztán a nyugoti Zetát, Cattaróval és Szkutarival is egyesítette birodalmával. A többi Nemanyával gyorsan végez, csak Dusán István czárral foglalkozik behatóbban. Ismerteti diplomatiáját és hadviselését, de főérdemét mégis törvénykönyvében látja, »mely a szláv sötétséget byzanczi világossággal akarta áthatni.« Említi összeköttetését IV. Károly császárral, ki a czárt »kedves testvérének« nevezi és hivatkozik arra, hogy »ugyanazon nemes szláv nyelvnek részesei«. Ily régi hát a most újra kiderülő lelki rokonság szerbek és csehek között ! Igazán elemében akkor van szerző, mikor a társadalmi viszonyokkal foglalkozik. Az V. fejezet, melynek czíme : »Egy pillantás a középkori szerb társadalomra«, nemcsak tartalmassága, hanem művészi értéke által is kiváló és igazi kis remek. Ebben kifejti, hogy az eredetileg teljesen egyenlőjogú szerbségben a byzanczi adózási rendszer adott alkalmat a felsőbb és a köznemesség alakulására, mert az illetők annak köszönhették felsőségüket, hogy felelősek voltak az adó behajtásáért. Ugyancsak az adózási rendszer hozta létre a zadrugát, a házközösséget is, mely épen nem eredeti szerb intézmény. Minthogy az adó füstpénz volt, lehető sokan mentek egy fedél alá, hogy kevesebbet fizessenek. Érdekes az összehasonlítás a mi portánkkal, mely a XVII. századtól fogva már épen nem telekadó, mert mind több-több telek alkotott egy palatinális portát. A helyi kormányzat erősen ki volt fejlődve, de az állam szervezete igen gyönge. Igaz, hogy a szolga szabadabb, mint nyugoti Európában, de a szabad és a nemes sokkal hatalmasabb.