Századok – 1918

Történeti irodalom - Šišić; Ferdinand: Geschichte der Kroaten. I. Bd. Ism. Karácsonyi János 176

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 178 Borna 8i8-ban már idős ember volt, mert hiszen 821-ben nem a fia, hanem unokája következett utána s így 800-ban már uralkodhatott. Az, hogy saját fajtájával szemben a frankokhoz csatlakozott, erős vallási meggyőződésre mutat s azért én azt tartom, hogy azon Pórin herczeg, a kinek idejében a Porphyrogeneto Konstantinnál feljegyzett hagyomány szerint a horvátok megkeresztelkedtek (Racki : Documenta 328.1.), nem Branimir, mint a szerző (107. 1.) véli, hanem Borna. Porin mindenesetre közelebb áll Borna-hoz, mint Branimirhez. Nem tartom helyesnek és komoly történetíróhoz méltónak, hogy a szerző a következő, ritkított betűvel szedett kijelentést tette : »így lett (924-ben) a horvát herczegség királysággá a későbbi Habsburg-monarchia hatalmi körében és napjainkig az maradt.« (131—32.) Nagyon meg kellett volna gondolni, hogy vájjon csakugyan önálló, független királyság lett-e az az ország, a melynek fejedelme kevéssel előbb még a byzánczi császár hűbérese volt s a melynek fejedelméhez (apywv) nem sokkal később, 951-ben, a byzánczi császár megint mandatumot (xeXeuatç-t = parancsot) küld ? Meg kellett volna gondolni, hogyan egyeztethető össze a független királysággal az, hogy 1018-ban megint csak horvát herczegek (appvcsç) hódolnak meg a byzánczi császárnak és patritiusi rangot nyernek s hogy 1042-ben a horvát bán még mindig egyúttal császári protospatharius is ? (Racki i. m. 432, 436, 46). Nem lett volní szabad, hogy a figyelmes történetírót megtéveszsze a középkori íróknak abheli pontatlansága, hogy rex-nek írnak olyan vezéreket és fejedelmeket is, a kiket később e név sehogy se illetett meg. Tudni kellett volna, hogy a rex szó csak VII. Gergely óta jelent önálló, független országfejedelmet, mert csak ő mondta ki, ő hirdette, hogy a ki valamelyik császárnak hűbéri esküt tesz, az nem rex, hanem regulus. Ha abból, hogy egyes írók a X. században rex-nek neveznek, mindjárt az következnék, hogy az illető önálló, független királyság élén állott, akkor Magyarország már 902-ben királyság lett volna, mert Hepridanus szerzetes azt írja: »Agareni (=Ungri) a Baioariis ad prandium vocati, ubire^eorwwChussoloccisusest.« (Katona : História critica ducum. I. 256.) Luitprand is két ízben, a 921-iki és a 948-iki események leírásánál »reges« névvel tiszteli meg a magyar hadvezéreket. Hasonlóképen tesz 953-ban a cambray-i évkönyvíró (Históriáé Hung. Fontes Dom. I. 195). Abból tehát, hogy 1059 előtt is egyes írók és feliratok a horvát herczegeket királyoknak nevezik, az ő mai értelemben vett önálló, független királyságuk nem következik.