Századok – 1918

Történeti irodalom - Szekfü; Julius: Der Staat Ungarn. Ism. Domanovszky Sándor 169

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 171 viselve, a nemzeti önállóságot védte az absolutismus ellenében.« Ennek következménye azonban az volt, hogy a Nyugat fejlődésétől teljesen elmaradtunk. Nálunk nem volt virágzó városi osztály, a falusi lakosság beözönlése nem növesztette nagygyá városainkat s a kapitalista fejlődés sem indult meg, hiányzottak tehát azok a tényezők, a melyek egyebütt a rendiséggel ellentétes erőket és áramlatokat teremtettek. A nyugati eszmék csak a nagy franczia forradalom után jutottak hozzánk és megvalósításukra Metternichnek minden újítás elől ridegen elzárkózó politikájával szemben épen a nemesség törte az utat. Történt ez eleinte a Széchenyi vezette aristokratikus-conservativ programm alapján, a mely a kulturális reformmal akarta előkészíteni a természetes átalakulást, majd Metternich elutasító állásfoglalása miatt átcsapott a demokratikus-liberális irányzatba, a melynek előharczosait azonban szintén a nemesség szolgáltatta, úgy hogy az átalakítás nagy munkája is Széchenyi mellett a rendeknek érdeme és műve. Hiú kísérlet volna e sorokban mindazt, a mit Szekfü a nemzet belső fejlődéséről mond, szűkszavú kivonatban az olvasó elé állítani, de nem is akarjuk közönségünket a könyv elolvasásának terhe alól felmenteni, az azzal járó élvezettől megfosztani, hanem inkább figyelmét a könyvre irányítani. Minthogy azonban a fentiekben a mű egyik alapvető gondolatára, a középeurópai kapcsolatra s annak némely alapvető következményére rámutattunk, nem mulaszthatjuk el másik és fontosabb főszempontjának kiemelését sem : »hogy mióta a magyar nép még nomád törzsei a mai államterületet elfoglalták és politikai működésük által valóságos nemzetté egyesültek, azóta a mai napig, megszakítás nélkül a magyar nemzet adott tartalmat és formát a magyar államnak«, hogy »a magyar államegyéniség egész élete folyásán át egyetlenegy nemzet, a magyar nemzet productuma volt«. Szekfü ezt a szempontot is következetesen vezeti végig művének minden szakaszán ; könyvének hőse mindvégig a nemzet marad, a mi az idegen, a német közönség szempontjából — a melynek a mű készült — rendkívül fontosságú. E részben pedig eddig még sok tekintetben hiányos részletmunkánk alapján is oly szabatosan és olyan találóan festi a belső fejlődésfolyamat sarkalatos mozzanatait, hogy pompás jellemzéseivel és eredeti gondolataival nemcsak a nagyközönségnek, hanem a szaktudósnak is becses szolgálatot tett. Kívánatos, hogy munkáját a külföldön mentől szélesebb körökben olvassák és semmi kétség benne, hogy magyar kiadásának is nagy olvasóközönsége lesz. Nem először emlékezünk meg e folyóirat hasábjain Szekfü