Századok – 1918
Tárcza - Szabó Dezső: Az 1485. évi nádori czikkelyek 107
TÄRCZA. 109 A mint ismét látszik, az 1492-i törvényben, az antiquaconsuetudora való hivatkozás ez alkalommal nincs helyén, mert az első czikk egészen mást mond antiqua consuetudonak, mint a második. Ezen példa alapján aligha hajtunk fejet az olyan törvényczikkek előtt, a melyek ilyen alapossággal hivatkoznak a régi szokásra és nem marad egyéb hátra, mint annak vizs* gálata, mint jártak el királyaink a királyi helytartó kinevezésében. Annyival inkább is meg kell ezt tennünk, mert Timon szerint is ez volt »a nádori törvénynek egyik legfontosabb rendelkezése, a melynek érvényre emeléseért a nemzet a mohácsi veszedelem után évszázados küzdelmet folytatott«. (541. 1.) Timon ezen állítása pontosan megáll, de semmi esetre nem bizonyítja a nádori czikkek törvény voltát, sőt logikusan épen az következnék ebből a jelenségből, hogy azért kellett ezt a küzdelmet folytatni, mert a nádor királyi helytartósága érdekében nem lehetett tételes törvényre hivatkozni. Azért kell megjegyeznünk, hogy logikusan ez következnék Timon állításából, mert ő okoskodással próbálja pótolni ténybeli bizonyítékai hiányát, a melyek pedig egyedül dönthetik el a vitás kérdést. Legyen szabad helyette nekem összeállítani azon eseteket, a melyek a nádor királyi helytartóságára nézve előttem ismeretesek, előre megjegyezvén, hogy adataim nem tartanak számot a teljességre. 1474-ben Mátyás, a ki Sziléziában tartózkodott, Zápolyai István szepesi grófot és Báthory István országbírót jelölte meg helyetteseiül,1 1475-ben Szabács ostromára indulva ismét Zápolyait nevezte ki helytartójává,2 egyik esetben se szólt azonban arról, miért nem a nádort teszi meg a helytartójává, a mit bizonyára nem mulaszthatott volna el megtenni, ha a szokás ellen cselekedett volna. Zápolyai kinevezésében csak egyet emel ki a király a helytartóra nézve és ez az, hogy a helytartó a király távollétében »cum plena nostra facilitate« kormányozza az országot. Ezeket tekintetbe véve, annyit mégis megjegyezhetünk, hogy ilyen előzmények után aligha várhatók a nádori czikkek. A nádori czikkek után eső korból való helytartói kinevezések alig térnek el a Mátyáséitól. II. Ulászló Г509 jan. i-én Perényi Imre nádort nevezi ki helytartójává és a mi a kinevezésben érdekes, az az, hogy az nem a nádornak helytartói kinevezését említi mint valamely ismert dolgot, hanem azt a hatalmat, a mely a király távollétében a helytartót megilleti, a kinevezésének erre vonatkozó szavai szinte 1 Teleki: A Hunyadiak kora Magyarországon. XI. 511. 2 U. о. XI. 547r
