Századok – 1918

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Zeitschrift für Ethnologie 106

106 TÖRTÉNETI IRODALOM. zsálemi zarándokházának emlékeit ; Szent Lászlót, a ki a keresztesháborúk vezérének volt kiszemelve ; III. Béla fogadalmát és II. Endre hadjáratát. il. sz. Sebes Gyula : A magyarok Romániában. Összefoglaló áttekintése a romániai magyar szigetek történetének a legrégibb időktől a háború előtti évekig. Új Idők. 1917. 45. sz. Gesztesi Gyula : Elsárgult memoirok. Bethlen Miklós gróf emlékiratai nyomán a grófnak Bánffy Izabella iránti szerelmét tárgyalja. —- 48. sz. Számadó János : öt negyedszázad. Visszapillantás a XIX. század eleji magyar szinészetre. Vasárnapi Újság. 1917. 47. sz. Szöllösi Zsigmond : Az új hullám. Az oroszországi nagy változásokról ; párhuzama a czárság, Kerenszki és Lenin-Trockij uralmának ; az utolsó az igazi forradalom, melyből újat, mást lehet remélni. — 51. sz. Jeruzsálem rövidre fogott története Dávid királytól a legújabb angol megszállásig. Zeitschrift für Ethnologie. 1917. Heft 1. Prof. J. Kollmann: Die Ungarn. 1—9. lap. Szerző baseli tanár s ebben a rövid tanulmányában nem pusztán másodkézből nyert, azaz irodalmi adatokkal dolgozik, hanem részben közvetlenül szerzettekkel. A kérdés azért izgatja, mert a magyarok fellépése az európai történelemnek aránylag késő korszakába esik s azt lehetne hinni, hogy e nép anthropologiai leszármazásának kérdését nem túlságosan nehéz megoldani. Ha azonban hozzáfogunk a kérdéshez, látjuk, hogy az egyáltalán nem könnyű. Mert az egykori temetkezésekből nyert adatok nagyon eltérő typusokat adnak, a mint hogy a mai magyarság (fajmagyarnak tartott részében is) számosak a változatok. Érthető ez, ha meggondoljuk, hogy a honfoglalók is nagyon elegyedettek lehettek már, viszont letelepedésük helyén (mai hazánk földjén) is már nagy elegyedések történtek azt megelőzőleg (mi hozzátehetnők, hogy később is a legkülönbözőbb fajta népek telepítésével és beolvasztásával). Mindamellett nem tartja lehetetlennek, hogy az ásatások eredményeinek ebből a szempontból is nagyobb figyelemre méltatásával, meg lehet állapítani az ősmagyar alakot. Ez idő szerint a következő eredményekkel kell beérnünk : 1. Az Árpádkori sírokban kétféle koponya fordul elő : dolichocephal hosszúkás arczczal s brachycephal széles arczczal ; ugyanezek a formák azonban előfordulnak már 3000 évvel elébb is az aggteleki barlang újabb kőkorszaki leleteivel. 2. Ma a magyarság nagyobb része — legalább a rendelkezésére álló adatok szerint —• brachycephal ; szín tekintetében a szőke és barna változatok körülbelül egyenlő arányban fordulnak elő. Ázsiai typus egyáltalán nincs köztük. A szőkék előfordulása a finn-rokonság, a barnáké a török mellett szólanának, — ha nem volna még ezen a kettőn kívül számtalan más lehetőség is. 3. Mindezek a formák különböző eredetre vallanak ; különféle eredetű fajok combi -natiójából új alakok keletkeztek, sőt valószínűleg keletkeznek ma is. Mai tudásunk mellett tehát az Árpáddal bejött magyarok ismertető jeleit meg nem állapíthatjuk. Szerző mindamellett elárulja, hogy a finn-rokonság elmélete iránt előszeretettel viselkedik, bár ennek kimondását kerüli. Azonban mikor a finneket (és esetleg a vogulokat) európai eredetűeknek tartja, a magyarokban pedig semmi ázsiai jelleget nem lát, —• jelzi ezt az álláspontját. Ázt azonban, a mit nyugati és byzánczi források írnak a honfoglalókról, hogy t. i. sárgabőrűek, széles arczúak és tompa orrúak, — ő is a kalandozások hatásának tulajdonítja.