Századok – 1918

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Uránia - 105

TÖRTÉNETI IRODALOM. 115 igényei történeti tévedéseken és hamisítványokon alapulnak. — Sipos István Bossányi Árpád : Regesta supplicationum cz. nagyszabású okmánytárának I. kötetét ismerteti. 6. sz. Karácsonyi János Juhász Kálmán : St. Koloman, der einstige Schutzpatron Niederösterreichs cz. könyvét ismerteti. Sz. Kálmánt egyes német történetírók szerint a magyarok ölték meg, de a szerző kimutatta, hogy az osztrákok gyilkolták meg, mert lengyel kémnek nézték. 7. sz. Pompéry Aurél : A földesúri jog és az ellenreformatio. Azon elveket ismerteti, melyek szerint a katholikusok (király, főpapok, világi rendek) az ellenreformatio korában földesúri jogaikat a vallás terén gyakorolták. 9. sz. Pompéry Aurél : A főpapok rendjének ellenmondása 1608-ban. A protestánsok az 1608-tól 1691-ig tartó vallásügyi vitában az 1606-ik évi bécsi békét a katholikusok és a protestánsok közös megegyezése nélkül meg nem változtatható, kétoldalú szerződésnek vallották, melyet az 1608. évi országgyűlés törvénybe is iktatott, viszont a katholikusok a bécsi béke és az 1608-iki törvények vallásügyi intézkedéseit érvénytelennek tekintették. Álláspontjukat azzal okolták meg, hogy a bécsi béke az országra, katholikusokra nézve jogi érvénynyel nem bír, mert azt csak a király, nem pedig az ország kötötte Bocskayval. Törvényerővel csak annyiban kötelezheti a katholikusokat, a mennyiben az országgyűlés elfogadta és törvénybe iktatta. A béke vallásügyi intézkedéseinek törvénybeiktatása érvénytelen, mert ezeknek az ország első rendje, a főpapi rend ünnepélyesen ellentmond, már pedig a Hármaskönyv szerint csak az válhatik törvénynyé, a mihez az ország mind a négy rendje egyhangú megegyezéssel hozzájárul. Ismerteti Pázmány és Bársony György (a Veritas toti mundo declarata szerzője) felfogását, a kik nem az összes alkotmánybiztosítékok, hanem csak a vallásügyi törvények érvénytelenségét vallották. A régi protestáns írók és vallásügyi politikusok kétségbevonták a pozsonyi káptalan előtt tett ellenmondás jogi érvényét, sőt annak megtörténtét is tagadták, a szerző azonban komoly érvekkel bizonyítja az ellenmondás hitelességét. Protestáns Szemle. 1917. 7—8. füzet. Haller Jenő : Adatok a muraközi reformáczió történetéhez. Vynkovich Benedek, 1637-től zágrábi püspök, szerepét írja le az ellenreformatiós mozgalom megindításában s ismerteti e helyen a XVII. századbeli közviszonyokat. A tanulmány függelékében néhány Luther alakjához fűződő szlovén-horvát monda van közölve. — Thury Etele :• Dévay Bíró Mátyás haláláról. Felsorolja azokat a történeti adatokat, melyekből megállapítja, hogy Dévay Biró Mátyás, az első magyar reformátor 1545 június 12. előtt már meghalt, de nem Debreczenben, miként azt eddig tartottuk, hanem külföldön, Szászországban vagy Helvétiában. Temesvári Hirlap. 1917. 210. sz. Polgár István : Napoleon mint cenzor. Napoleon érzékeny és féltékeny volt túltengő hatalmára és nem tűrt meg semmi bírálatot. Rengeteg elfoglaltsága mellett is szigorúan figyelt a sajtó, az irodalom és színpad minden jelenségére és a bemutatott kéziratokból irgalmatlanul törölt minden sort, melyben személyére vagy politikájára czélzást vélt felfedezni. — 218. sz. Kaffka Margit : Temesvárról. A város múltjára vonatkozó adatok. 221—222. sz. Prepeliczay Eleödné : Temesvár múltjából. (Losonczy.) Temesvár hős védőjéről, Losonczy Istvánról közöl adatokat. Uránia. 1917. 9. sz. Dékáni Kálmán : Magyarok a Szentföldön. A mai palesztinai harczok kapcsán föleleveníti Szent István jeru-