Századok – 1918

Történeti irodalom - Horváth Jenő: Balkántörténeti tanulmányok. Ism. Patek Ferencz 94

95 TÖRTÉNETI IRODALOM. általán nem tér ki, hogyan kerültek a románok a Duna és a Kárpátok közé, holott ez bennünket, különösen pedig a kolozsvári diákot, különösen érdekelne, hisz ez az egész román kérdés történelmi magja. Általában nem tudnánk megmondani, miféle szempontokat követett szerző az anyag összeválogatásában. Velenczének a Balkánon s nevezetesen a byzanci császárság történetében játszott szerepével, igen helyesen, meglehetősen bőven foglalkozik. Ellenben egy szóval sem említi Pisának és Genuának a szerepét, a mely pedig egyes időszakokban, így a nymphaeumi szerződést (1261 jan.) követő időben nagyobb volt, mint Velenczéé. De még az az anyag is, melyet az író felvesz és előad, oly óriási, hogy vajmi nehéz benne a tájékozódás, vajmi nehéz annak áttekinthető előadása. A szerző tiszteletreméltó igyekezettel és nagy ügyességgel kísérlette meg világosan előadni e nagyon bonyolult fejlődés phasisait, de persze ez nem mindenütt sikerült neki. Minduntalan észreveszszük, hogy mondanivalóját nagyon is tömören fogalmazza ; ez előadását többször homályossá, sőt itt-ott szinte érthetetlenné teszi. Mindezt eléggé magyarázza és menti az anyagnak végzetes összezsúfolása. Azt azonban kevéssé menti, hogy itt-ott durva hibák fordulnak elő, mint pl. a 23. oldalon. Honnan veszi az író, hogy a Hohenstaufok kipusztították a normannokat ? Anjou Károly nem 17.68-ban vette birtokába Korfut és Durazzót, hanem az már 1867 januárjában birtokában volt (Sternfeld : Ludwigs des Heiligen Kreuzzug nach Tunis 1270 und die Politik Karls I. v. Sizilien 31 s kk. lapok) ; nem 1273-ban, de már előbb fogadott bolgár és szerb követséget (Norden, Das Papsttum und Byzanz 482. 1.), a mi különben nem lényeges, mert nem »ezzel nyert döntó szót a Balkán ügyeiben«. Ugyanezen az oldalon s a következőre átnyúlóan ezt írja »II. Károly király csak oly feltétellel nyerte vissza szabadságát, hogy az 1302-diki caltabellottai szerződésben Siciliát végleg a spanyoloknak engedte át és Magyarországban keresett új teret ambitióinak«. II. Károly 1288-ban szabadult meg a spanyol fogságból s az oleroni szerződésben, melynek értelmében megszabadult, nem mondott le Siciliáról. Lemondott igenis az 1302-i caltabellottai szerződésben, melynek semmi köze a szabadonbocsájtásához, de akkor sem a »spanyolok« javára, hanem elismerte a sziget önállóságát az aragon királyi házból származott önálló siciliai király, Frigyes alatt. Végül nem ezután kereste családja érvényesülését Magyarországon, mint azt az ő szavaiból következtetné az ember, mert azt a házasságot, melynek az Anjouk a magyar trónt köszönhették, 1269-ben kötötték, Martell Károly pedig már IV. László halála után fellép trón-