Századok – 1917
Tárcza - Relković Néda: Bajmócz község szabadalomlevele 1647-ből 520
522 TÁRCZA. minden lakóhoz évenként három munkást legyen köteles a várnagy rendelkezésére bocsátani, a ki a teendőket megszabja j1 a városkapuk őrizete a lakosság feladatát képezze ; háború esetén a kapukulcsokat ne ők őrizzék, hanem a várnagy.2 Hogy Pálffy védelmi szabályzata mennyiben vált be, igazolja a vármegye XVII. századi története,3 mely szerint a szomszédos lakosság nem egyszer menekült Bajmóczra, a hol mindenkor menedéket talált.4 A szabályzat egy másik feladata a földesúr ingatlanait biztosítja. Pálffy a nagyterjedelmű, vadakban bővelkedő erdőket 5 és »hegységeket« a saját hasznára köti le ;e a lakosságnak használati jogát a várnagy hozzájárulásától teszi függővé.7 Összehasonlítva a Thurzó-féle rendtartással e kikötés megszorítást jelent, a mennyiben a bajmóczi jobbágyoknak Thurzó a favágást engedélyezte.8 Pálffy a köteles évi adót is kiszabja és lakóházanként három forintban állapítja meg.9 Egyúttal a község felvirágzását is előmozdította. Minden városnak, községnek legfőbb jövedelme a bormérés volt. Pálffy gondoskodott, hogy necsak a földesúrnak, de a lakosságnak is jövedelmezzen. Megengedte, hogy a lakók Sz-György-napjától Sz-Mihály-napig bort mérhessenek ; a többi hónapra magának tartotta fenn e jogot.1 0 Úgy látszik, hogy ez engedménynyel szemben az italmérés a Thurzók idejében teljesen a földesúr kezében volt. Thurzó Szaniszló ugyanis az említett rendtartásban meghagyta udvarbírájának, hogy a községben elegendő itakól gondoskodjék, figyelmét a sörfőzésre is kiterjeszti, mivel a sör kiviteli 1 2-ik pont. Az 1649. évi 86. t.-cz. a bajm. uradalomhoz tartozó jobbágyokat a várnál végzendő ingyenmunkára szorítja. (Corp. Jur. 1649, 86. t.-cz. v. ö. Egyet. Magy. Encykl. V. köt. 254—255. 1.) 2 3-ik és 4-ik pont. 3 Szilágyi Sándor : A magyar nemzet története. VII. köt. 176. 1. 1 Miskolczy : 24., 29. 1. 5 Tagányi Károly : Thurzó Szaniszló háztartásáról. (Századok, 1880. 754. 1.) 6 A »hegységek« használata alatt, ha bányászatra gondolunk, legfeljebb kőbányát lehet érteni ; az uradalom területén érczbányák ugyan léteztek a középkorban, de későbben nyomuk vész. (Tagányi Károly : Nyitramegye német telepének eredete. 65—66. 1., Századok, 1880.) Egykori létezésükre mintegy utalni látszik a bajm. templom középkori szentségtartója, melyen a bányászok védőszentjei, Szt. Katalin és Sz. Borbála láthatók. (Arch. Közi. VIII. köt. 88. 1., Schematismus Historicus Neosoliensis. 366. 1.) 7 7-ik pont. 8 Gazdaságtört. Szemle IV. köt. 476—477. 1. 9 i. pont. 10 4. pont.
