Századok – 1917
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Ethnographia - 83
TÖRTÉNETI IRODALOM. 83 dékrendjét adja s ezekből is a férfiágát. — 360. sz. A királyné koronázása. Azon közjogi és egyházjogi harcz történetét adja, mely dúlt abban a kérdésben, ki koronázza meg a magyar királynét. Ferencz király idejében a mohácsi vészig gyakorolt veszprémi jogon győzött Esztergom Habsburgi joga, a mennyiben Ferencz király úgy döntötte el a kérdést, hogy a házi koronát a veszprémi püspök tegye föl, de az ünnepi szentmise, a íölkenés, a szent koronának a királyné jobb vállára való helyezése stb. a prímás által végeztessék. — 362. sz. Az ország zászlói. A Habsburgok ideje óta a koronázási menetben az országzászlók szerepelnek. Mindegyik zászlón az illető ország czímere van. Ezek a zászlók tehát a magyar szent koronához tartozó országokat képviselik, illetve azokat az országokat, a melyekre igényt a hitlevél és a koronázási eskü is fenntartja. A felsorolt Országok ma már nem mind tartoznak a magyar szent korona alá, e zászlóknak, illetve czímereknek részben pusztán emlékczímer, illetve igényczímer jellegük van. A mostani koronázáskor 11 zászló volt. A czikk végül az egyes czímerek leírását adja. Ethnographia. 1916. évf 1-—3. sz. Herrmann Antal: Rudolf királyfi a mondában. A magyar trón daliás örökösének, a magyar nemzet tündöklő reményének, Rudolf királyfinak rejtelmes halála, megrendítő sorsa fenséges erővel hatott a nép lelkületére, izgatta annak képzeletét. A nép nem tudta elhinni a viruló férfi megokolatlan halálát s azt a maga együgyű fölfogása szerint magyarázta. A nép azt hitte, hogy Rudolf királyfi él, csak bujdosni kénytelen ; remélte, hogy még visszajön, diadalmasan, s hogy uralkodni fog és boldoggá teszi a magyar népet. A nép képzelete, helyenkint, még ma is visszavárja, mint a hogy várja Attila és Csaba, Almos és Árpád, Mátyás és Rákóczi eljövetelét. Ezen hite, reménye, fölfogása számos legendát, regét, mondát, mesét, adomát, nótát fakasztott a magyar nép lelkéből. Szerző ezekből bő szemelvényeket nyújt s végül megállapítja) hogy Rudolf királyfi emléke, mint mondai hősé továbbra is élni fog a magyar nép képzeletében. — Lambrecht Kálmán : Herman Ottó, az ethnographus. Hazánkban a tárgyi néprajz a mult század nyolezvanas éveinek közepéig csak kisebb-nagyobb városi és megyei monographiák hasábjain húzódott meg. Szorosan vett néprajzi mű, Hunfalvy Pál »Magyarország ethnographiájá«-n kívül nem volt. A jeget 1887-ben Herman Ottó törte meg a magyar tárgyi néprajzot megalapozó művével, >>A magyar halászat könyvé«-vel. Ezóta Herman Ottó inkább ethnographus, mint biológus, inkább történetkutató, mint természetbúvár. Két évtized alatt, kezdve a magyar halászaton, folytatva a magyar pásztorkodáson, a magyar ház kérdésén, a magyar arcz típusán, a magyar nyelvkincsen, új és új tereket, újabb és újabb szempontokat nyitott meg a hazai néptörténeti búvárkodás előtt. Rétegről-rétegre haladva, fölépítette ősi, nomád eredetű foglalkozásaink ismeretkörét s megállapította a magyar tárgyi néprajz egész munkaprogrammját. Módszere, eredményei nem mindenben állják a kritikát, de érdemei elévülhetetlenek. — Erdélyi Lajos : A székelyek eredete nyelvjárásaik alapján. (Első közlemény.) Szerző előbb ismerteti azokat a törekvéseket, melyek a székelyek eredetének történetének és nevének megfejtését, különösen a XIX. század második fele óta napjainkig czélozták. Azután kifejti hogy a történelem addig, e kérdésben, nem boldogul, míg a mai segédeszközökkel végezhető, rendszeres és tüzetes nyelvészeti taglalás késik. Ezért szerző most a kérdésnek főként nyelvészeti részével próbálkozik. Tüzetesen kívánja tárgyalni a ma is élő nyelvjárások 5*
