Századok – 1917

Történeti irodalom - Eckhart; Franz: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Ism. Áldásy Antal 68

72 TÖRTÉNETI IRODALOM. 72'. és az érdekelt feleknek arról relatiót adni. Ezt csak a legritkább esetben, mindig csak nyomós ok miatt tagadták meg. Oly esetekben, midőn a hiteles hely a communis iustitiat megtagadta, a király az, a ki a hiteles helyet kötelessége betartására inti. Ebből következett a király felügyeleti joga a conventek felett, a mi különösen a XV. században a rendi harczok idejében bírt fontossággal. Az ekkor támadt zavarok a hiteles helyek működésére is befolyással bírtak, a pecsétek elkallódtak, a mi azután különböző visszaélésekre adott okot, ép úgy a hiteles helyek elvilágiasodása, a mi a törvényhozást is fellépésre bírta egyes conventekkel szemben. A király jogkörébe tartozik a hiteles hely ellen, ha a szükség fennforog, a vizsgálatot elrendelni, megvonhatja tőle a hiteles pecsétet, de azt neki újból visszaadhatja, a mint ez pl. a Szent-Jogi conventnél történt. A VI. fejezetben a hiteles helyek működésének korlátairól van szó, vagyis az egyes hiteles helyek competentiájáról és elosztásukról az országban. A korlátozás egyik neme abban állt, hogy a hiteles hely a lehetőséghez képest tartózkodott saját ügyeiben oklevelet kiállítani. Ebben áll a nagy különbség a nyugati és a magyar oklevélgyakorlat között, a míg a nyugaton a saját ügyekben kiállított oklevelek, főleg a későbbi középkorban dominálnak, addig Magyarországon a hiteles helyek oklevelei között az idegen ügyekben kiállított oklevelek dominálnak. A míg a nyugaton minden pecsét saját ügyben is bírt bizonyító erővel és csak az volt kérdéses, hogy mily mértékben tarthat igényt hitelességre idegen ügyben, addig Magyarországon a hiteles pecsétnek saját ügyben kevesebb volt a bizonyító ereje, mint idegen ügyben. A maguk tagjai jogügyeiben a hiteles helyek természetesen adhattak ki okleveleket. A másik korlátozás területi korlátozás volt, oklevél kiadási joguk a compentiájuk alá tartozó területre lévén szorítva, értve ez alatt azt, hogy a hiteles hely nem adhatott ki oklevelet jogügyekben, a melyek a területén kívül fekvő birtokokra vonatkoztak. Az a felfogás különben, hogy meghatározott területre meghatározott hiteles helytől eszközlendő ki az oklevél csak lassan fejlődött ki. Ezzel kapcsolatban szerző kitér a hiteles helyek számának megállapítására, összeállítva a XIV. század közepe táján Magyarország területén működött 24 káptalan és 23 convent névsorát. A VII. fejezet a hiteles helyek kanczelláriájáról szól. E fejezetben ismerteti Eckhart a hiteles helyek kanczelláriai szervezetét, szól a hiteles helyi nótárius és subnotarius hivataláról, a custos szerepéről és bemutatja a hiteles helyi kanczelláriai gyakorlatot az oklevelek kiállítása körül, kapcsolatban ezzel szól továbbá a registerekről, kitér a királyi kanczellária registereire és meg-