Századok – 1917

Történeti irodalom - Karácson Imre l. Török történetírók alatt. - Karácsonyi János: A magyar nemzet történeti joga hazánk területéhez a Kárpátoktól az Adriáig. Ism. Lukinich Imre 61

62 TÖRTÉNETI IRODALOM. 62'. A könyv alapgondolata az, hogy a magyar nemzet »más jogának sérelme nélkül« foglalta el e hazát. Ennek megfelelően részletesen kellett foglalkoznia a honfoglalás történetével, illetőleg hazánk akkori területének néprajzi viszonyaival is. A magyarok hazánkat már 892-ben megismerték, midőn Arnulf császárral szövetségben a morva-szlávok ellen hadakoztak. A magyarok ekkor a mai Románia területén, az Al-Duna mentén laktak, innen a Délkeleti Kárpátok szorosain át hatoltak be az Alföldre. Ugyanezt az utat követték 896-ban is, midőn a bolgárok és bessenyők egyidejű támadásai elől menekülni voltak kénytelenek. A Vereczkei-szoroson át való beköltözés a XIII. századbeli írók előadása, kik II. Géza és III. Béla orosz hadjáratainak hatása alatt írtak a honfoglaló magyarok vereczkei útjáról. A beköltözés déli irányából természetesen az is következik, hogy a magyarok első sorban hazánk déli részeit foglalták el, nevezetesen a Duna—Száva közét és pedig a bolgároktól, kik azt csak 827 óta tartották kezükön. Innen indultak 899 tavaszán Olaszországba, Arnulf ellensége Berengár ellen, honnan Arnulf halálának hírére visszafordulván, foglalták el Pannoniának a Vértes—Bakony hegységektől délkeletre eső részét. A morvaszláv birodalom megdöntése és a Kis-Kárpátokig való elfoglalása 905-ben, a németekkel való szövetségben történt, de viszont a morva-szláv fejedelemségen való osztozkodás okozta a magyarnémet háborút is, mely azonban a magyarok győzelmével végződvén, ezek birtokába juttatta a Dunántúl többi részét is. Ezzel a tulajdonképeni honfoglalás be is volt fejezve, mert hiszen a keleti részek birtokbavétele jóval később és más körülmények közt történt. Karácsonyi ezután a tótok (szlovákok) állítólagos történeti igényeit veszi vizsgálat alá. Bebizonyítja, hogy a mai szlováktótok ősei csak Szent László és utódai alatt kezdtek megtelepedni az északnyugati felföldön ; a huszita háborúk alatt jelentékenyen megerősödtek, s mivel a török hódoltság korában vérveszteség nem érte, »ők a hegyek között vígan szaporodtak«. 1686, illetve 1711 után kezdődik voltaképen az északnyugati felföld eltótosodása, a mi csaknem községenként kimutatható. Ezeknek, a magukat szlovákoknak nevező tótoknak semmi közük sincs Szvatopluk birodalmához s annak lakóihoz, mert a morvapannon-szlávok elég rövid idő alatt beolvadtak a honfoglaló magyarságba. Ugyanilyen értékű az oláhok (románok) történeti jogigénye Erdély területére. Erdélyben, vagyis a római Dacia területén, a római műveltség Kr. u. 260 körül teljesen megszűnt, annak ezen időtől fogva Dacia területén semmiféle nyoma sincs. Romá-