Századok – 1917

Történeti irodalom - Karácson Imre l. Török történetírók alatt. - Karácsonyi János: A magyar nemzet történeti joga hazánk területéhez a Kárpátoktól az Adriáig. Ism. Lukinich Imre 61

TÖRTÉNETI IRODALOM. 63'. nőkről 1208-ig egyetlen egy szó sincs sem a történelemben, sem a régészeti leletekben, sem a helynevekben, a mi pedig lehetetlen, ha Dacia bukásától fogva itt állandóan laktak volna románok. Az oláhok őshazája Dél-Itália volt ; innen telepítették le őket a VI. században a görög császárok a néptelen Thessalia és-Epirus vidékére, kik azután a közéjük jutott albánokkal összekeveredve lettek a mai oláhok közvetlen ősei. Ez a keverék-népazután ellepte Thessaliát és Hellast, úgy hogy a XI—XIV. századokban Thessaliát csakis Wlachia magna«, »Megali Vlachia« néven említik emlékeink. A X. században, a nagy bolgár-görög háborúk idején a győzelmes bolgárok Thessalia oláh lakosságának jelentékeny részét áttelepítették a Struma—Marica folyók közt emelkedő Rhodope hegyvidékre, ezt a területet azután róluk szintén Vlachiának nevezték. A bolgár hatás magyarázza meg a román nyelv nagy szláv szókincsét és azt, hogy az oláhság ez ágának istentisztelete 1715-ig bolgár-szláv nyelven folyt és hivatalos iratai is ezen a nyelven készültek. Bolgár hatás alatt lett ebből az eredetileg pásztorkodó népből határőrző, katonai szolgálatra alkalmas nép. Az 1186-i bolgár-oláh felkelés után kezdődött meg az oláhok átköltözése a Duna balpartjára, mely azután a XIII. század első éveiben nagyobb mérveket öltött, úgyannyira, hogy 1234-ben már egyházilag szervezve jelenik meg ez a nép a mai Románia területén. Az oláhokat 1142 — 1208 közt, valószínűleg III. Béla korában telepítették meg határőri szolgálatra az Olt mellé a szomszédos kúnok ellen ; az összes tatárjárás előtti adatok ezen oltmenti kis töredékre vonatkoznak. Az »őslakosság« tehát csak egy szerény telepítéssé zsugorodik össze a józan történeti kritika világánál. Ugyanerre az eredményre jutunk a helynevek és a XIII—XV. századbeli intézmények vizsgálatánál is. A continuitas kérdése XV. századbeli írók találmánya, mely csak akkor keltett visszhangot az oláhság lelkében, midőn abból egyesek, főleg Micu (Klein) János fogarasi püspök tőkét akartak kovácsolni.. Rendkívül tanulságosak a horvátokra és szlavónokra vonatkozó részletek is. Karácsonyi a drávántúli területeket három részre osztja : az első a mai Szerem, Verőcze és Pozsega megyék, a második a mai Zágráb, Kőrös és Varasd megyék területét, tehát a középkori Szlavóniát, a harmadik pedig a Gozd nevű, hegységen túl eső régi Horvátországot foglalja magában. A három első megye, melyek területét 1746 óta hivatalosan Alsó-Szlavóniának nevezték, legalább is az 1083—1526. években, rendes, a magyar királyoktól közvetlenül kormányzott megye volt ; a török világban a magyarság innen csaknem teljesen ki-