Századok – 1917
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Magyar Figyelő - 637
történeti irodalom. 637 ták a szepesi szászokat. Bél Mátyás e hosszú ideig fennállott theoriát már kétségbe vonta, de Tröster Jánossal a karp eredet hibájába esett. Az első, a ki az élő dialectust megfigyelte, Frölich Dávid volt 1639, a nyelvjárástanulmányozás azonban csak Leibniz működése nyomán lett rendszeresebb. Az első jelentősebb tanulmány Augustini ab Hortis Sámuelé 1776. A következőkben az irodalom Adelung hatása alatt állt, különösen Bredetzky Sámuel. Velük szemben haladást jelent Genersich János nyelvjárástanulmánya 1809. Vele egyidőben dolgozik Rumy Károly György, a ki már háromféle szepesi nyelvjárást különböztet meg. A következő évtizedekben azonban megszűnt az érdeklődés e kérdés iránt. Csak Schröer Károly Gyula pozsonyi tanár tanulmányai irányították rá ismét a figyelmet a mult század ötvenem éveinek végén, ö ismerte föl a szepesi nyelvjárás középnémet jellegét és б adta első tudományos hangtanát. — Gréb Gyula : A kakaslomniczi Várhegyről szóló monda és változatai. A mondának Magyarországon és külföldön több meghatározott helyekhez kötött változata él. — Barger Guidó : Bassó murányvári rablóvezérnek a káposztafalvi hegyeken át vezetett egykori hadászati útjáról. А XVI. század második negyedében Bassó ismételten megrohanta a Szepességet. Még Lőcsét is ostrom alá fogta. 1549-ben Salm győzte le. Akkor kivégezték. A czikk megállapítja az utat, melyen Bassó serege a Szepességbe járt. — Iványi Béla : Késmárk város lakói és azoknak vagyoni viszonyai 1542-ben. A város 199 frt adót fizetett, a mi 11,984 frt vagyonnak felel meg. Az adóalanyok java része az 50 frt vagyont nem érte el, 500 frt feletti vagyona csak háromnak volt. A czikk különösen Lőcse ugyanazon évi viszonyaival szembeállítva érdekes. Ezeket Iványi a közlemények 1909. évfolyamában közölte. — Máriássy Ödön : Szemelvények Mariássy Farkas magánlevéltárából. Folytatás. Máriássy Farkas XVIII. századi pénztári naplóját ismerteti. — Förster Jenő : Szepes vármegyében kihirdetett czímeres nemeslevelek 1557—1711. 164 család nemeslevelét sorolja föl. A szepesi X. lándzsások kerületére az összeállítás nem terjed ki. — A kisebb közlések közt Iványi Béla közöl adatokat a középkorban Kassa polgárai közé fölvett szepesiekről, Takács Sándor A szent korona Lőcsén, összeállítja a koronának 1622-ben Lőcsén történt átszállítására vonatkozó adatokat. Kemény Lajos 1524-ből közöl adatot egy késmárki ötvösről, Hajnóczy József pedig Szepesházy Directorium itinerantium 1817. alapján Szepes vármegye útállomásait mutatja be. — A könyvszemlében Iványi Béla ismerteti Bal Jeromos Szepes vára története cz. művét. Magyar Figyelő. 1917. 18. sz. Bin5 Venczel : Az erdélyi fejedelmek és az oláh vajdák. Az erdélyi fejedelmek és az oláhországi két vajdaság közötti érintkezéseket vázolja az erdélyi fejedelemség megalakulásától Apafi Mihály haláláig. — Császár Elemér : Tompa Mihály. Születésének századik évfordulója alkalmából életpályáját és költői munkásságát jellemzi. 19. sz. Spectativ Bosniae : Illyria vagy Nagy-Horvátország. Bosznia-Herczegovina politikai viszonyainak elemzése alapján megállapítja, hogy sem Illyria sem Nagy-Horvátország megvalósítása nem részesülne rokonszenves fogadtatásban. — Kázmér Ernő : Az angol-török érdekek összeütközései Arábiában. Megállapítja, hogy a török-arab ellentéteket Anglia mesterséges eszközökkel szította, hogy angol uralom alá juttassa Arábiát s ezzel indiai és egyiptomi helyzetét megszilárdítsa. — Jákó János : A tizedik Isonzo-csata. A csata lefolyásának részletes ismertetése.
