Századok – 1917

Történeti irodalom - Le Bon; Gustave: Enseignements psychologiques de la guerre européenne. Ism. –ó –ő 615

<618 TÖRTÉNETI IRODALOM. nem volt többé ura azoknak az érzelmeknek, a melyek az ő ösztönzésére támadtak.« A történelmet a psychologus szemével néző Le Bon szerint így keletkezett a német közvélemény, a mely háborúba vitte az országot, midőn ezt a kormány nem is akarta. A mysticus tényezők ezen hatásán kívül szinte tizedrangú fontosságot tulajdonít Le Bon a háború gazdasági és politikai okainak, noha ezeket is részletesen ismerteti. Ez a fejtegetés nála csak a mysticus tényező erejének bizonyítására szolgál, mert szerinte a gazdasági és a politikai helyzet a háború ellen szólott. Egyenesen így fejezi ki magát : »Németország okos érdeke észszerűen a háború elkerülését kívánta, de teljesen a mysticus befolyások uralkodtak fölötte. Ezt az egy példát még hozzá lehet csatolni azokhoz, a melyeket egy másik munkámban felhoztam, hogy kimutassam, mennyire felülmúlja a mysticus a rationalist. Minden meghajol előtte.« Le Bon történet-psychologiai elméletének kifejtésével tulajdonképen vége is van annak, a mit ő a háború okairól mondani akar. így tekinti a dolgot ő maga is, mert a háború mysticus tényezőjét — a német nép vágyát a világuralomra — velünk megismertetve, ezeket írja : »A háború távoli okairól szóló tanulmányunk be van fejezve. Következtetései oly világosak, hogy az olvasó fölöslegesnek tarthatna újabb fejezeteket a háború közvetlen okairól«. Nem azért, mintha ennek elbeszéléséből új érveket akarna meríteni, hanem azért tárgyalja mégis részletesen ezeket is, mert szerinte »nincs megindítóbb látvány, mint a békés törekvésekkel eltelt diplomaták küzdelme azon parancsoló erők ellen, a melyek egy rettenetes háború felé űzik őket«. Fölösleges ezen látványosság megszerzéséért nyomon követnünk Le Bont, a mint bemutatja előttünk az 1914 júl. 25—aug. 2. időszaknak eseményeit. Mivel ő se tud többet, mint a mennyi a mindnyájunk által jól ismert vörös, fehér, kék stb. könyvekben van, mellőzhetjük könyvének ezen elég terjedelmes részét (126 — "188. 1.) s szemügyre vehetjük azt a fejezetet, a melylyel bevégzi a háború közvetlen okainak tárgyalását (189—196). Ez a fejezet keltette annakidején is a legnagyobb feltűnést és ennek czíme : »Eredmények. Ki akarta a háborút?« Noha azt várnánk, hogy Le Bon az eddig elmondottakból következteti a háború kitörésének közvetlen okát, egyszerre egészen más térre vezet bennünket és siet kijelenteni, hogy az »Oroszország közbe nem lépésének biztosra vételéből eredő psychologiai tévedés volt a háború eredendő oka,« mert midőn kitűnt, hogy Oroszország még sem enged, megindult a lavina, mely magával ragadta az európai hatalmakat. Azt azonban e mellett