Századok – 1917

Történeti irodalom - Le Bon; Gustave: Enseignements psychologiques de la guerre européenne. Ism. –ó –ő 615

<619 TÖRTÉNETI IRODALOM. is igen kiemeli, hogy »magát a háborút senki sem óhajtotta, a német császár azonban mégis megüzente. Ezért ő viseli érte a felelősséget, de psychologiai szempontból igen érdekes kimutatni, hogy a császár nem akarta a háborút.« Mikor Le Bon könyvét megírta, a legmerészebb állítások egyike volt az övé, a mit egy entente-államban élő polgár mondhatott. Ő maga is kitér arra a helyzetre, a melyben volt és a melybe jutott. Bevallja, hogy a közvélemény hatása alatt eleinte ő is a német császárt tette meg a háború okának, noha sok ellenvetés tolult fel elméjében a közvélemény ezen hite ellen. Mert hiszen egészen bizonyos, hogy a háború elkerülhetetlen volt Németország és Anglia között, de azt semmiféle német érdek nem kívánta, hogy ezt a háborút akkor idézzék fel, a mikor ebbe beleavatkozik Németország két legnagyobb és legjobb vevője : Francziaország és Oroszország. Hiszen ha a németek háborút akartak volna, sokkal kedvezőbb körülmények között kezdhették volna meg pl. a japán-orosz háború idején. Mindezeket meggondolva arra az eredményre jut Le Bon, hogy ha Németország elkerülhetetlennek tartotta is a háborút, nem kívánta azt akkor, midőn kitört. Hogy maga a cssászár mennyire nem akarta a háborút, annak bizonyságai a czárhoz intézett sürgönyei, mert »ha a császár már elhatározta volna a háborút, ez a képmutatás haszontalan dolog lett volna«. Ugyanerre az okra vezeti vissza Le Bon a német követeknek, főleg a szentpétervárinak törekvését a béke megtartására, minthogy a követeknek a béke fönntartására irányuló törekvése lehetetlen lett volna, ha kormányaiktól a háborúra kaptak volna utasítást. Mindezekre való tekintettel tehát ki kell zárni a háború okai közül a császár háborús szándékát, de hát miért üzente meg mégis épen ő a háborút ? Ennek az oka megint igen messze eső területen található. A császár attól félt, hogy ha. Oroszország tovább mozgósít azalatt, míg ő a békéről tárgyal és a háború esetleg mégis kitör, akkor megsemmisül az a német haditerv, mely a francziák villámgyors megrohanással való leverését arra az időre helyezte, míg az orosz mozgósít. Ezért történt, hogy »noha a császár és a czár egyetértett abban, hogy mindenkép el kell kerülni a háborút, a mit különben nem óhajtott Ausztria (így !) uralkodója sem, kölcsönös bizalmatlanságuk mégis végzetszerűen előidézte az összeütközést. Erre a kérdésre tehát : ki akarta a háborút ? így kellene felelni : senki ; de erre a másik kérdésre : mik voltak a háború közvetlen okai ? ezt kellene válaszolni : a három császár kölcsönös bizalmatlansága. A német császár volt a legbizalmatlanabb, azért a háború megüzenése mellett foglalván állást, ő felelős érette. Ő felelős egyébként azért is, hogy olyan öldöklések és pusztítások történhettek, mint Löwenben, Rh'imsban és Ypern-