Századok – 1917

Értekezések - MÁRK LÁSZLÓ: A királyi tanács átalakulása és története 1526 után - 577

588 MÁRK LÁSZLÓ. competens et pro ratione decens, et necessaria auctoritas reddatur«. A 8. és 9. törvényczikk az ilykép hatáskörében visszaállított tanács mikénti működéséről, szervezetéről intézkedik. A törvény abból az alapból indul ki, hogy a magyar tanács tárgyalása alá veendő ügyeket két csoportba, fontos, bár nem nagyon sürgős és kevésbé fontos vagy sürgősen elintézendő ügyekre osztja. Az első csoportba tartozó ügyeket a 8. czikkben felállított évnegyedes tanács elé utalja ; kimondván a nevezett törvényczikkben, hogy a tanácsosok évnegyedenként nagy számmal jöjjenek össze a király elnöklete alatt azokat megvitatandó. A 9. czikk pedig a második csoportba tartozó ügyekre nézve tanácsadókul rendeli azt a néhány tanácsost, kik állandóan a király személye mellett kötelesek tartózkodni, s a felmerülendő ügyekben meghallgatandók. Az ügyeknek ez a szétválasztása nem ismeretlen előttünk. Láttuk korábban is, hogy a legfontosabb ügyekben a király vezetése alatt tanácskozott a teljes királyi tanács, míg a hétköznapi élet kormányzati ügyeit a deputált tanács látta el. Világos az is, hogy az újabb rendezés indokához azok a körülmények szolgáltatták a tényezőket, melyek már korábban megakasztották a helytartótanács kialakulását s a melyek kapcsolatban vannak a magyar tanácsurak egyéni tulajdonságaival, melyek nem engedték egy helyhez kötött bürokrata szervezetté fejlődni a magyar tanácsot. A tanács megmaradt annak, a mi eddig volt, a király véleményező tanácsadó testületének, bár az országgyűlés rendei a törvény tárgyalása alatt oly javaslatot is tettek, a mely a tanácsot határozathozó testületté tette volna, a magyar tanácsot pedig — mint Fraknói mondja 1 — valósággal kormányszékké. A törvény czélzata tehát világosan arra irányult, hogy a tanácsosok lassú összeverődéséből származó nehézkességet, mely okul szolgálhatott mellőzésére, más, a fentebbi eszközökkel corrigálják és kiegészítsék, mihez hozzájárult még az az intézkedés is, a mely beérte azzal, hogy a távolabb lakó tanácsosok, feltéve, ha az ügy természete halasztást engedhetett, írásban terjeszthették fel véleményü-1 M. O. E. VII. 200.