Századok – 1917

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 545

FRANGEPÁN FERENCZ, KALOCSAI ÉRSEK, EGRI PÜSPÖK. 565' birodalmi kanczellárnál s ezzel abban állapodtak meg, hogy 19-én kézcsókra mennek a császárhoz s megtudják, mielőtt nyilvánosan felszólalnak, felkeressék-e egyenként a birodalmi fejedelmeket.1 Ferdinándot szorgalmasan értesí­tették, mit cselekedtek, de eredményre jó ideig nem hivat­kozhattak ; legfölebb panaszkodtak, hogy nem kapnak a magyar eseményekről híreket, újabb utasításokat és tudatták, hogy a követség összes tagjai még mindig nincse­nek együtt.2 Hogy teljesen hasztalanul ne töltsék az időt, május 10-én, mikor két nap óta már Batthyány s a többi magyar is velük volt, az osztrák örökös tartományok követeivel tanácskoz­tak, mivel a török veszedelem őket is fenyegette s mind­nyájan azt látták, jó lesz, ha Ferdinánd Regensburgba megy s ő iparkodik a gyűlésre hatással lenni, mivel ők csak nagyon későn fognak valamit elérni, mikor már majd kevés vagy semmi hasznát sem lehet venni a segítségnek. Egynéhány birodalmi fejedelem, a kivel beszélhettek, szintén igen szük­ségesnek mondta Ferdinánd jelenlétét.3 Végre hosszas várakozás után május n-én tudósítást kaptak az udvartól. Ferdinánd értesítette őket, hogy Izabel­lával lengyel közvetítéssel folynak a tanácskozások s hogy Buda úgy körül van véve, hogy senki sem ki, sem be nem mehet.4 Űgy látszik Ferdinánd V. Károlynak is bizakodó hangon írt, mivel, mikor a követek június i-én ismét nála voltak, meglehetős idegesen szólt hozzájuk, hogy Magyarország nincs oly veszedelemben, mint ők hirdetik és az ellen is kifogása volt, hogy a birodalmi fejedelmektől magánúton segítséget kértek. A követek iparkodtak a császárt meggyőzni, hogy nem lesz pontos a magyar dolgokról való értesülése, mert ők nem emlékeznek rá, hogy az ország valaha nagyobb veszedelem­ben volt volna ; a mi pedig a privát segítségkérést illeti, abban csak annyit tettek, hogy kértek egyeseket, ha a nyil­vános ülésen a segítségért felszólalnak, támogassák őket. A császár azonban csak izgatott maradt és beszéde épen nem nyújtott nekik reménységet, hogy eredménynyel működhet­nek, főleg mikor odavetette nekik, hogy vannak más orszá­gai is, azokra is gondolnia kell, mindenre nem lehet elég­séges. 1 Történ. Lapok, 1875. 1249—1250. 1. 2 U. ott, 1250—1251. 1., v. ö. 1260. 1. 3 U. ott, 1251. 1. 4 U. ott, 1268—1270. ].

Next

/
Oldalképek
Tartalom