Századok – 1917

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 545

FRANGEPÁN FERENCZ, KALOCSAI ÉRSEK, EGRI PÜSPÖK. 565' birodalmi kanczellárnál s ezzel abban állapodtak meg, hogy 19-én kézcsókra mennek a császárhoz s megtudják, mielőtt nyilvánosan felszólalnak, felkeressék-e egyenként a birodalmi fejedelmeket.1 Ferdinándot szorgalmasan értesítették, mit cselekedtek, de eredményre jó ideig nem hivatkozhattak ; legfölebb panaszkodtak, hogy nem kapnak a magyar eseményekről híreket, újabb utasításokat és tudatták, hogy a követség összes tagjai még mindig nincsenek együtt.2 Hogy teljesen hasztalanul ne töltsék az időt, május 10-én, mikor két nap óta már Batthyány s a többi magyar is velük volt, az osztrák örökös tartományok követeivel tanácskoztak, mivel a török veszedelem őket is fenyegette s mindnyájan azt látták, jó lesz, ha Ferdinánd Regensburgba megy s ő iparkodik a gyűlésre hatással lenni, mivel ők csak nagyon későn fognak valamit elérni, mikor már majd kevés vagy semmi hasznát sem lehet venni a segítségnek. Egynéhány birodalmi fejedelem, a kivel beszélhettek, szintén igen szükségesnek mondta Ferdinánd jelenlétét.3 Végre hosszas várakozás után május n-én tudósítást kaptak az udvartól. Ferdinánd értesítette őket, hogy Izabellával lengyel közvetítéssel folynak a tanácskozások s hogy Buda úgy körül van véve, hogy senki sem ki, sem be nem mehet.4 Űgy látszik Ferdinánd V. Károlynak is bizakodó hangon írt, mivel, mikor a követek június i-én ismét nála voltak, meglehetős idegesen szólt hozzájuk, hogy Magyarország nincs oly veszedelemben, mint ők hirdetik és az ellen is kifogása volt, hogy a birodalmi fejedelmektől magánúton segítséget kértek. A követek iparkodtak a császárt meggyőzni, hogy nem lesz pontos a magyar dolgokról való értesülése, mert ők nem emlékeznek rá, hogy az ország valaha nagyobb veszedelemben volt volna ; a mi pedig a privát segítségkérést illeti, abban csak annyit tettek, hogy kértek egyeseket, ha a nyilvános ülésen a segítségért felszólalnak, támogassák őket. A császár azonban csak izgatott maradt és beszéde épen nem nyújtott nekik reménységet, hogy eredménynyel működhetnek, főleg mikor odavetette nekik, hogy vannak más országai is, azokra is gondolnia kell, mindenre nem lehet elégséges. 1 Történ. Lapok, 1875. 1249—1250. 1. 2 U. ott, 1250—1251. 1., v. ö. 1260. 1. 3 U. ott, 1251. 1. 4 U. ott, 1268—1270. ].