Századok – 1917

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 545

566 SÖRÖS PONGRÁCZ. Persze panaszosan említették a követek a kihallgatás eredményét. Ötven napnál régebben voltak Regensburgban, a gyűlés elé nem juthattak. Azzal az idővel és költséggel, a mi itt eltelt és elkelt, otthon tehettek volna valamit. Főleg a költség kezdett súlyos teher lenni, mivel a nagy drágaság miatt már mindenki elköltötte, a mit a követségre kapott s voltak a követség tagjai közt, a kik költség híjában már nem is maradhattak.1 Keseredett hangulatukat fokozta Thurzó Elek június 4-iki bécsi levele, a melyből arról értesültek, hogy a Buda ellen intézett »stürm« nem sikerült, Ferdinánd seregét vagy 800 ember veszteséggel visszaverték. Új sereg nélkül nem lehet Budát visszahódítani. A török had, több mint 60.000 ember, már a Szávánál van. Az Isten szerelmére kérjék a császárt s a többi fejedelmet, saját vesztökre ne hagyják őket veszni.2 Ehhez kevés vigasztalás volt, hogy Ferdinánd király június 8-iki levelében jóval kevesebbre tette a veszteséget s hogy azt tudatta követeivel, ez nem akadályozta meg, hogy csapatai az ostromot ne folytassák. Ugyancsak Ferdinánd csitította, nyugtatgatta őket, ne vegyék fel, a mit a császár mond ; a nagy elfoglaltság okozta izgatottságban mondta csak, majd azért fog segíteni, nincs rá ok, hogy azt higyjék, hogy semmi vagy csak csekély segítséget kapnak s egyszersmind ígérte nekik, hogy szintén Regensburgba megy és reméli, 21-ére megérkezik.3 Thurzó levelének hatása alatt, mely alig maradt csak a magyar követek szűk körében, nagyobb lett az érdeklődés a magyar ügyek iránt s midőn V. Károly a rendek közt némely vitás pontban megegyezést tudott létesíteni, a rendek összes ülése elé vitte a török segítség ügyét,4 mely végett június 9-én Frangepán nagyobbszabású beszédet tartott. Noha, kezdte beszédét, természete a tisztes nyugalom szeretetében mindenkor visszaborzadt a háborútól, a fegyverek zajától, most az idők veszedelmes járása arra kényszeríti, hogy a birodalmi gyűlés tagjainak lelkét, mely a kereszténység legnagyobb veszedelmekor túlságosan nyugodalmas dolgokra adta magát, midőn a barbárok Magyarország, sőt az egész kereszténység birtokáért küzdenek velünk, a harczra indítsa. 1 U. ott, 1288—1289. 1. 2 III. Pál pápa és Farnese Sándor levelezése, 129—130. 1. 3 Történ. Lapok, 1875. 1289—1290. 1. 4 Károlyi : A német birodalom nagy hadi vállalata Magyarországon 1542., Századok, 1880. 292—293. 1.