Századok – 1917

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 545

558 SÖRÖS PONGRÁCZ. megengedi neki, hogy két rendtársa kíséretében, kinek erre szerzetes elöljárójától engedélye van, a kolostoron kívül élhessen, lovagolhasson, czipőt, harisnyát viselhessen, a papi zsolozsmát, misét a római egyház vagy valamely tőle választott egyház szokása szerint végezhesse, kivéve mégis szerzetének különös ünnepeit, melyeket meg kell tartania s a vele élő két szerzetes is ezt cselekedhesse és sem ennek, sem neki ne kelljen a rendi főnök engedelmessége alatt élni.1 Ez a pápai breve sokban megkönnyítette Frangepán szabad mozgását, a legnagyobb nehézséget azonban, hogy az egri püspökséget bírhassa, jövedelmeit használhassa, nem oldotta meg. Az igaz, épenséggel erre is élhetett volna Frangepán a régi, 1528-i engedélylyel, de, úgy látszik, lelkiismerete nem találta megnyugtatónak ezt a gondolatot. Hogy külön tett-e még lépést, másokat is felkért-e, hogy a pápa valamelyes kedvező intézkedésével megnyugtassa, nem említi. De pár évvel utóbb úgy tudták, hogy III. Pál pápa Quignono Ferencz bíbornok előtt szóbeli nyilatkozatot tett, melyről a bíbornok azután pecsétes írást adott, hogy Frangepán az egri püspökség kormányzását elfogadhatja.2 Egyelőre más intézkedés nem is történt. így azután egyházilag még mindig nem volt rendezve püspöksége kérdése s azzal, hogy Ferdinánd 1537-ben Perényi Ferenczet egri püspökké nevezte ki, még rosszabbodott is a helyzet. De Frangepán azért a püspökség urának érezte magát s mint ilyen élvezte a jövedelmeket, meggyőződése és tisztsége értelmében működött Luther tanításának terjedése s egyes terjesztőivel szemben 3 s mint megyés főpásztor rendelkezett a javadalmakkal.4 Ferdinánd igen nagyra becsülte Frangepánt s tanultsága, kifogástalan élete, politikai tapasztalata alapján bíbornoknak ajánlotta,5 1539 elején pedig a pápai követtel egye-1 Schmitth, id. т., II. 333—335. 1. 2 . . . licet non confirmatus manifeste, sed e vivae vocis oraculo, facto per pontificem Paulum reverendissimo cardinali Sanctae Crucis sicuti constat ipsius instrumente sigillato, administrationem dicti episcopatus Agriensis consecutus . . . Nuntiaturberichte aus Deutschland, I/4. 341. 1. 3 V. ö. Veress : Izabella királyné, 247—248. 1. * Egyháztörtén, eml., III. 234—235. 1., Nuntiaturberichte aus Deutschland, I/4. 131—132. 1. 5 Nuntiaturberichte aus Deutschland, I/2. 272. i., Theiner : Vetera monumenta Slavorum meridionalium, I. 641. 1.