Századok – 1917

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 545

FRANGEPÁN FERENCZ, KALOCSAI ÉRSEK, EGRI PÜSPÖK. 559' temben nem habozott kijelenteni, hogy minden más magyar püspök előtt érdemes azon méltóságra s egy magyar főpap sem fogható Frangepánhoz,1 a püspöki megerősítést politikai okokból mégis ellenezte. Hasztalanul tett lépést Brodarics,2

hasztalan maga Frangepán, nem tudtak czélt érni. Még a váradi béke megkötése után is az volt Ferdinánd felfogása, hogy ha a Jánostól kinevezett főpapok pápai megerősítésben részesülnének, nem törődnének a békével, sőt ellene volnának.3 Végre 1539 márcziusában Frangepán Aleander pápai követ támogatását kérte megerősítése ügyében s ugyanőt arra is rávette, hogy magának Ferdinándnak szólt. Ferdinánd most már nem utasította el a kérelmét és írt a pápának, erősítse meg Frangepánt az egri püspökségben.4 Újból felemelte szavát érdekében János király is. 1539 április 17-én emlékezetébe hozta III. Pal pápának, hogy már más levélben is kérte, erősítse meg Frangepánt püspökségében. Azt hallotta, azért nem kapta meg a megerősítést, mivel a zágrábi püspök (Erdődi Simon) azt mondta, hogy János király előbb neki adta. Ha neki adta is, elpártolása miatt, hogy másként ne mondja, méltán vette el tőle. Erősítse meg tehát Frangepánt és abban, a miben a császár, V. Károly ajánlja, a bíbornoki méltóságban is legyen iránta kegyes.5 III. Pál pápa nem sokáig váratott a kérelem teljesítésével. Május 30-án értesítette az egri papságot, hogy ezen a napon a Szalaházy Tamás püspök halála következtében üresedésben levő egri püspökséget Frangepán Ferenczczel töltötte be s meghagyta neki, hogy az új püspök iránt köteles engedelmességet tanúsítson.® Egy hónapra rá, mint ez már az új püspökök első miséire szokásos engedély volt, a pápa felhatalmazta Frangepánt, hogy egy misét János király jelenlétében, egyet tőle szabadon választott templomban, egyet meg Egerben végezhessen el, ezeken a jelenlevőket megáldhassa, s ezen alkalmakkor a híveket minden bűnöktől, még az eretnekség alól isfeloldozhassa.7 1 Nuntiaturberichte aus Deutschland, I/3. 497.1., I/4. 356—357.Ч-2 U. ott, I/2. 203. 1. 3 U. ott, I/4. 357. 1. 4 U. ott, I/3. 497—498. és 508. 1. 5 Theiner : Vetera monumenta Slavoruni meridionalium, I. 645. 1. 6 Egyháztörtén, eml. III. 357—358. 1. 7 Kollányi : Regesták a római és parmai levéltárakból, 28. 1., v. ö. Sadoletus október 12-i levelét, Schmitth, id. т., II. 346—348. 1.