Századok – 1917

Történeti irodalom - Wendt; Heinrich: Schlesien und der Orient. Ism. Gárdonyi Albert 499

TÖRTÉNETI IRODALOM. 501-termel, első sorban posztót és vásznat. A keleti kereskedelem terén azonban Lipcsében veszedelmes versenytársa támad, a mely Erdélyen keresztül élénk kereskedelmet folytat kelettel. Hozzá a felfedezések nyomán a XVI. századtól kezdve a szárazföldi kereskedelem helyét a tengeri kereskedelem foglalja el, Lisszabon, majd Antwerpen kikötői bonyolítják le a világkereskedelmet a keleti kereskedelem egykori árúczikkei nyugat felől érkeznek Boroszlóba. A szárazföldi keleti kereskedelemnek a lengyel kereskedelmi politika nem kedvez, mert a lengyelek a német kereskedőkkel szemben ellenséges magatartást tanúsítanak. E kereskedelmi politika eredményeképen a keleti kereskedelem hajdani, lengyelországi útvonalán a német kereskedő tért veszít s helyét a XVII. századtól kezdve a zsidó kereskedő foglalja el, kit a lengyel nemesség hathatósan támogat az érvényesülésben. A keleti kereskedelem e korszakában a szarvasmarha volt a legfontosabb árúczikk, melyet nagy mennyiségben vittek nyugat felé, a fűszerkereskedelmet csaknem kizárólag a tengeren bonyolították le. A keleti kereskedelem magyarországi útvonala a török hódoltság alatt a német kereskedő számára használhatatlanná vált s a magyarországi belviszonyok következtében ez az útvonal is zsidók, görögök és örmények kezébe került, különösen azonban a görög kereskedők kerítették hatalmukba ezt az útvonalat. Ezenfelül Magyarországon a XVII. századtól kezdve a Duna lett a kereskedelem főútjává, a mi részben a szárazföldi utak bizonytalanságának az eredménye, részben pedig az uralomra jutott mercantilismus folyománya. A mercantilismus hatása alatt emelte Ausztria tudatos politikával iparát és kereskedelmét s igyekezett a XVII. század végétől kezdve kelet felé tért hódítani. E törekvésében első sorban a tengeri hatalmak, Anglia és Hollandia támogatták, mert Ausztria gazdasági megerősítésével a franczia politikát vélték ellensúlyozhatni s ezenkívül az ausztriai kereskedelmi utakat az angol és hollandi kereskedelem is felhasználta. Ez a politika vetette fel a Duna—Odera-csatorna eszméjét is, a mi azonban csupán a tervezés stadiumában maradt. A XVIII. század túlzott iparvédelmi politikája nem kedvezett a kereskedelemnek. Az osztrák politika р. o. az Adriai- és Keleti-tengerek közötti kereskedelmi összeköttetés megteremtésén fáradozott, a porosz iparvédelmi politika azonban lehetetlenné tette e terv megvalósítását s csupán annyit ért el az osztrák politika, hogy Triesztet elsőrangú kereskedelmi kikötővé tette.