Századok – 1917

Történeti irodalom - Janzsó Tihamér: Szent László király oklevelei. Ism. B. 502

502 TÖRTÉNETI IRODALOM. 502-Nagy csapás volt az osztrák kereskedelmi politikára Szilézia elvesztése, mert e veszteség ipari és kereskedelmi fejlődését megakasztotta s Poroszország számára értékes nyereséget jelentett, melynek jelentőségét keleti kereskedelmi útjainak biztosításával fokozni törekedett. A legújabbkori kereskedelem történetében a vasutak alkotnak korszakot, a melyek lényegében átalakítják a kereskedelmet s ezek kapcsán Szilézia közvetítő kereskedelme teljesen megmegszűnik. Megmarad azonban kiviteli kereskedelme, a mely Csernoviczon keresztül halad a Balkán felé. Ezek a Wendt könyvének gazdaságtörténeti vonatkozásai. Sok új nincs közöttük, mert a szakirodalom nagyrészt már ismerte a sziléziai kereskedelem történetét s a Wendt könyve túlnyomó részében a sziléziai kereskedelem történetének van szentelve. Új színezetet ad a munkának, hogy a keleti kereskedelemre helyezi a súlyt, a nyugatival csupán elvétve foglalkozik. Még kevesebb új akad azok között, miket Wendt Szilézia és a Kelet közötti közművelődési és politikai kapcsolatról mond. Általában erősen érzik a munkán az alkalmi jelleg s a mint e jelleg most alkalmas arra, hogy a figyelmet a munkára irányítsa, épen úgy a feledés homályába fog merülni, ha a viszonyok megváltoznak s a Kelet meghódítása nem fog többé az érdeklődés középpontjában állani. Gárdonyi Albert. Janzsó Tihamér: Szent László király oklevelei. Szombathely, 1917. Gabriel Á. utóda. 49 1. Diplomatikai irodalmunk jövőjét illetőleg igen biztató jelenség az az érdeklődés, melylyel a legifjabb történész-nemzedék oklevéltani kérdések felé fordul. Rövid három év alatt három oklevéltani tárgyú bölcsészet-doktori értekezés jelent meg Fejérpataky László tanítványainak tollából. Hajnal Istvánnak és ifj. Szabó Aladárnak IV. Béla kanczelláriájáról, illetve Venczel és Ottó okleveleiről írt, kiválóan sikerült, jeles dolgozatai után szerzőnk Szent László okleveleit vette vizsgálat alá. Bosszantóan sok sajtóhibával eltorzított tanulmánya megírásában mestere úttörő értekezései inspirálták. A külső beosztásban Fejérpatakynak Kálmán okleveleiről írt művét követi. Az eddigi elszórt megállapításokat felhasználva és összefoglalva, az egyes okleveleket belső és külső tulajdonai alapján elég sikerülten jellemzi, itt-ott ismereteinket is gyarapítja, helyesbíti, de tételének kimerítő feldolgozása nem sikerült. Ennek oka kétségtelenül a tárgy szerencsétlen megválasztása. XI—XII. századi okleveles